Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Nem a zebrák a kedvenc állataim, de nem titkolhatom el, hogy a végsőkig való küzdés képességében még a japán televíziós vetélkedők versenyzőit is maguk mögé utasítják.
Amikor a szavanna állatai inni mennek a folyóhoz, a krokodilok már várják őket – egy a szükségesnél nem kifinomultabb, cserébe kitűnően működő módszerrel a tarsolyukban. A forgatókönyv szerint a lesből támadó hüllő megragadja áldozatát, berántja a vízbe, és testét hossztengelye körül többször megforgatva tekintélyes darabokat szakít ki áldozatából.
Ha azonban a dráma másik szereplője egy zebra, a történet gyakran máshogy alakul. Először is – csodával határos módon – az állat bőre meg sem sérül láthatóan, miközben az irtózatos állkapocs közrefogja, másrészt a patás olyan vehemenciával kezd védekezni, hogy a történetbe csak ebben a pillanatban bekapcsolódó néző azt gyaníthatja, kifejezetten ő kezdte a verekedést. Fogával a krokodil egyetlen igazán kellemetlenségeknek kitett testrészét, a szemét célozza, és jelentékeny harapásokat mér rá. A ragadozó ennek hatására annyira kizökken eredeti szerepéből, hogy a csavarócselébe már bele sem tud érdemben kezdeni, de még akár a fogásán is lazítania kell.
Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
A zebra ilyenkor az – azért még mindig elég feszes – szorításból kicibálja magát, és a part felé igyekszik.
A szilárd talajt elérve lép párat, hogy kicsit nagyobb biztonságban legyen, aztán megrázza magát, és minden további sokkos állapotra utaló jel, vagy izgágaság nélkül azt kezdi csinálni, amit a többi, az ivással már végzett fajtársa éppen tesz. A csorda tagjai nem tódulnak oda megkérdezni, hogy „Na mi volt? Látom, odajött emberkedni egy krokodil!”, és a kaland résztvevője sem tekinti olyan jelentősnek az elmúlt pár perc eseményeit, hogy feleslegesen terhelje a többieket az unásig ismert, szokásos históriával.
egypercesek 