Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
A magas pincér kitűnik a többi közül. Nem a magasságával. És nem csak a jelenlévő pincérek közül. Most látom először, de tudom, hogy soha nem hibázik. Tudja, hogy melyik étel hogy készül. Azt is tudja, hogy a vendégnek ízleni fog-e. Elmondja, hogy mire érdemes figyelni, mit lehet leginkább szeretni az adott fogásban. Mindenkinek azt ajánlja, ami éppen neki való. Amit élvezni fog. Amit élvezni tud.
Emlékszik minden rendelésre. A tízfős társaságban mindenki, külön kérdés nélkül, szépen sorban megkapja a jég nélküli facsart narancslevet, a kevés jéggel készültet, a kétszer módosított pohár barna sört, a korsó világost, a buborékos vizet és a csapból folyót.
Parancsoljon. Óhajtja, hogy…? Szabad még valamit…? Milyennek találta a…? Jól bánik a szavakkal. Választékosan beszél. Nekem kicsit modorosnak tűnik, aztán mégsem. Aztán megint. Nem tudom eldönteni. A hangja kedves, nyugodt, meleg, megnyugtató. Mosolygós.
Az arcán is szelíd, nyugodt mosoly ül. Kisimult homlokától, a száján át, le az álla csúcsáig. Bárkihez szól, bárkinek kínál, a szemei közé néz. Aki rápillant, láthatja, hogy a szeme is mosolyog. Aki belenéz, láthatja, hogy nem.
Minden porcikája, minden mozdulata, minden hangja zárva van, csak a szemén át lehet belelátni. Belül régi sértettség, önjelölt kiskirályok emléke. Harag. Megvetés. Kívül tökéletesség. És lesajnált bábuk az asztalok körül.
egypercesek 