Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Már az is nehezen védhető, hogy én miért gépen futok, és nem mondjuk valami erdő szélén (mert rögtön utána súlyzókkal füstölöm el a maradék energiámat a szomszéd helyiségben, meg mert ezen kívül úszom és biciklizem), de akit ma sodort elém a balszerencsém, annak aligha lehet mentsége arra, amit tett.
Ahogy megérkeztem, láttam, hogy a gépen, ahol én futni szerettem volna, egy jólfésült, testileg egészségesnek látszó, de mentálisan nyilvánvalóan menthetetlen koraharmincas csóka sétál büszke, huszáros tartással, és olyan küldetéstudatos arckifejezéssel, mint aki a bátyja becsületéért indul harcba az olimpián. Mindezt olyan tempóban, ahogy én dolgozni járok – pedig azt nem szívesen teszem.
Az ilyen miért nem száll le kettővel korábban a buszról, vagy dugja el maga elől a kocsikulcsot? A hozzá hasonlók kapnak szívszélhűdést az Időjárás-változás II. című thriller premier előtti vetítésén, és személyes példájukkal igazolják, hogy a nyugati ember nem érdemel még egy esélyt. Ahogy átnéztem rá a szobabicikli nyergéből, ahova miatta kényszerültem, kilencvenre pörgettem a percenkénti pedálfordulatot, és összeszorított fogaim közül sziszegtem a fülembe ömlő refrént, hogy Inject The Venom.
egypercesek 