Mindig is elégedettséggel töltött el, hogy idős korom ellenére még mindig örömet okoz tanulni, és bármerre nézek, annyi az újdonság, a még ismeretlen csoda, hogy egy élet sem elég, hogy mindet befogadjam. Most is a National Geographic különszámát lapozgattam, amikor egyszer csak kiesett belőle egy viszonylag régi, a nevemre szóló zárójelentés arról, hogy a rövid- és középtávú memóriám gyakorlatilag megszűnt létezni.
Annyi, még ismeretlen csoda
Közzétéve
egypercesek 
Kész csoda, hogy az itteni bejegyzések mégis mindig rejtekenk valami újat, vagy legalábbis mindig máshogy fogják meg ugyanazt az tanácstalan érzést, hogy “akkor most mi va?”.
Elég jó!
KedvelésKedvelés