Nagypapaféle

Résnyire nyitom a szemem. Már világos van. Ujjam élével kitörlöm a csipát a szememből, és a falióra felé sandítok. Hét. Egy pillanatra megáll bennem az ütő. Gyorsan beleszagolok a levegőbe. Semmi. Még nem késtem le semmiről. Kipattanok az ágyból, és rohanok a konyhába. 

Mit kérsz reggelire? – kérdezi nagyanyám, mint minden reggel.          – Nagypapafélét! – válaszolom, mint minden reggel. Felkapaszkodok a székre, és az asztalnak dőlve, térdelve figyelem, ahogy nagyapám akkurátusan kockákra vág egy zsömlét. A deszka közepe tónyi mélyedés, a kés pengéje borotvaéles, és a vége felé már szinte tőrré vékonyodott az örökös fenéstől. 

Nagyanyám a hagymát vágja apró kockákra, és jó adag olajat önt a nagypapaféle számára fenntartott lábosba. Közben nagyapám elkészült a zsemlékkel, egy mélytányérba tornyozza a kupacot, és odatolja nagyanyám elé, majd kimegy a konyhából. Nagyanyám megdinszteli a hagymát egészen odáig, hogy épp oda ne kapja, aztán ráönti a zsömlét, vegetát szór rá, és lassan, kivárósan kevergetni kezdi. 

Az illat megérik, felgomolyog a lábosból, és száll mindenfelé, kulcslyukakon, ajtók résein át. A zsömlekockák sarkai megbarnulnak. Nagyanyámra nézek, és kiolvasom a szeméből, hogy igen, most kellenek a tojások. Leugrom a székről, felszakítom a spájz ajtaját, és a két tojást leteszem nagyanyám meleg, száraz tenyerébe. Ő feltöri őket, tartalmukat beleejti a lábosba, rá az összeroskadt zsömlehegyre, aztán a két tojás héjának két-két felét mutatóujjának egy-egy mozdulatával kitörli, ujjbegyéről fehérje csöppen nyúlósan a zsömlékre. 

Még egyszer összeforgatja az egészet, ráteszi a fedőt, és elzárja alatta a gázt. Most el tudok menni WC-re, aztán kezet kell mosnom, utána odakészítem magamnak a széket, elé teszem a sámlit, az nekem olyan, mint a felnőtteknek a szék meg az asztal, töltök magamnak egy bögre tejet, és mire ezzel mind végzek, le lehet venni a fedőt a nagypapaféléről, és lehet enni. 

Ekkor nagyapám is megjelenik újra. Neki nagy tányérja van, nekem kicsi, de mindkettőnknek kiskanala, és a bögre tejünk is ugyanakkora és ugyanolyan jéghideg. Nagyapám kiskanala felemás. Ahol a tányérhoz ér, elkopott. Persze. Mióta az eszemet tudom, de nagyanyám szerint még annál is régebb óta, minden reggel ezzel eszi a nagypapafélét. Én is azóta eszem a nagypapafélét, amióta az eszemet tudom. Rányomom a tányérra választott kanalamat. Azt hiszem, elkezdett már kopni az oldala.