A vezetéknevem egyúttal keresztnév is. Nem pontosan értem én sem, hogy miért, de gyűlölöm, ha keverik. Az emailben elkövetett visszaélések külön kategóriát képeznek. Ha külföldi keveri a két nevet, az tiszta sor: nem tudja, hogy nálunk előre jön a családnév, és hogy az email címben mi az alapértelmezett sorrend.
Ugyanis okkal gyaníthatja, hogy magyar létemre fordított logikát alkalmazok. Ezrek teszik ezt azok közül is, akik soha ebben a szenvedelmes életben nem váltanak levelet külföldivel. Őket – mivel az idegen ajkúakkal való érintkezés leggyakoribb nyelve az angol – angloidiótának nevezzük.
Közülük kerülnek ki azok is, akik a keresztnevemmel aláírt levelemre a „Kedves Vezetéknév,” formulával válaszolnak – gondosan ügyelve arra, hogy semmiképpen ne a magyarban használatos felkiáltójelet alkalmazzák, hanem az angolban szokásos vesszőt.
Eddigi életemben egyszer adódott csak elő, hogy egy szintén keresztnév vezetéknevű címzett meg így a válaszlevelében. Áradó örömmel viszonoztam a gesztusát. A második válaszlevelében sikerült eltalálnia a nevemet.
egypercesek 
🙂 Az élet apró örömei 🙂
Nekem két keresztnevem van. A másodikat nem használom, bemutatkozáskor sem, de benne van a személyimben, így minden hivatalos papíron is. És persze a munkahelyi email címemben is, mert ott nem kérdezik meg, hanem megcsinálják, mire megérkezik az ember, a dupla névvel.
És persze vannak olyanok, akik a személyes találkozókon, telefonos beszélgetéseken pontosan tudják, hogy hívnak, és az első keresztnevemen szólítanak, emailben viszont következetesen a másodikon. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon tudja-e az illető, hogy kinek ír…
KedvelésKedvelés