Megnéztem a Ratatouille-t. Csak két dolgot szeretnék megjegyezni vele kapcsolatban. Az egyik, hogy számomra a csúcsjelenet egyértelműen az volt, amikor a patkány által készített ratatouille ártatlan gyermeki létébe röpítette vissza a rettegett étteremkritikust. Elképesztő, hogy a Pixar mennyire jó az ilyesmiben.
A másik dolog a patkányok. Nem lepődtem meg ugyan, de érdekes volt átélni, hogy a patkány, patkány a konyhában, majd – végül, de nem utolsó sorban – a patkányok százai a konyhában ív önkéntelen viszolygással töltött el.
Tudom, nem szép, de nem lennék képes jó szívvel azt hazudni, hogy nekem semmi bajom a patkányokkal, hanem rögtön ott kezdeném, ahol folytatni szokták az ilyesmit a „de” után.
egypercesek 
Ugyanígy éreztem, úgyhogy hiába a sok finom dolog a’la Pixar azért a patkányokat a konyhában nem tudtam megkedvelni. Nálam mindenképp utolsó a sorban a Pixar filmek között
KedvelésKedvelés
Nekem nagy kedvencem. Bàr engem a lànyom “kényszerített”, hogy többször megnèzzem. Volt idöm megszokni a patkànyokat.. Kedvenc jelenetem a villámlàssal készült kaja az elején..
KedvelésKedvelés
Én sem tudtam elvonatkoztatni a valóságtól, morbidnak éreztem végig a filmet, és nemcsak ez volt vele a problémám, hanem a lapos poénok is. De a gyerekeknek nagyon tetszett. Úgy tűnik, én menthetetlenül realista vagyok.
KedvelésKedvelés