Grand Theft Auto V

A BBC4-en több értelmes műsor is van. Ezen értelmes műsorok közül nem egy, nem kettő szórakoztató is. Az egyik ilyenben a hírhedt Grand Theft Auto V-ről volt szó, és persze arról, hogy az milyen pusztítást végez, vagy nem végez a gyerekek lelkében.

Az alaphelyzet az volt, hogy egy anyuka egyszerűen nem vette meg a kb. kilencéves gyerekének a játékot azzal, hogy az lealacsonyítja a nőket. Ezt egy női műsorban hallotta először, aztán tovább tájékozódott és meggyőződött róla, hogy tényleg ez a helyzet. Csak hab volt a tortán, az egész játékot hivatalból üldözendő cselekmények szövik át.

A kialakult helyzet rengeteg szomorúságot és kellemetlenséget okozott a szóban forgó gyereknek, aki így kénytelen volt a barátainál játszani: ő volt az egyetlen ismert ember a kortársai között, aki nem birtokolhatta a játékot.

De mondom, ez csak az alaphelyzet. Ugyanis több meglepő dolog is történt közben. Először is meghívták az anyukát és a gyereket a műsorba, ahol újra összeszedték, hogy a témában folytatott vitájukban meddig jutottak. A srác persze igyekezett minél összeszedettebben érvelni amellett, hogy a GTA-val való foglalatoskodás nem okoz maradandó károsodást a lelkében. Kétségtelen – ismerte el –, hogy rengeteg a bűn a játékban, de minden józan ésszel megáldott gyerek tudja, hogy ez egy fiktív világ, olyan helyzetek gyűjteménye, amit a való életben több szempontból sem lenne kedve kipróbálni, a játékon belül viszont egyszerűen szórakoztató.

A nők lealacsonyítása a srácnak fel sem tűnt magától, de ilyen szemmel megvizsgálva rá kellett, hogy jöjjön, hogy az anyja nem a levegőbe beszél: itt tényleg leginkább kurvák vagy objektumok a nők. És ez tényleg nincs jól így, ezzel az elvvel egyetért. Ez azonban szükségszerűen azt is jelenti, hogy a fiú ezek után nem járhat az édesanyjával templomba, ugyanis a katolikus egyház szintén abszolút ocsmányul bánik a nőkkel.

Erre viszont az anya nem gondolt. A férje ateista, az apja zsidó volt, úgyhogy ő csak a saját, női perspektíváján keresztül olvadt az egyház kebelére, és ez az egész elkerülte a figyelmét. Mivel azonban igaznak találta, kénytelen volt elismerni, hogy fiának igaza van, és morálisan és logikailag is védhető, hogy így nem akarja betenni a lábát a templomba.

Itt tartanak most; a frontok megmerevedtek, az anya bojkottálni akarja a játékot, illetve azt szeretné, hogy minél többen tegyék ezt, a srác meg azt mondja, hogy ez technikailag kivihetetlen, és eleve kudarcra van ítélve. De a patthelyzetbe belenyugodni nem tud, úgyhogy addig is írt a játékot fejlesztő cégnek, és felvázolt pár lehetőséget, hogy hogyan lehetne a varázs megtartása mellett kevésbé offenzív irányba terelni a játékot, hogy végre ő is akadály nélkül játszhasson vele.

A műsorvezető megkérdezte, hogy mit érzett, amikor rájött, hogy egy ász van a kezében a katolikus egyházzal kapcsolatban. A gyerek elismerte, hogy ez egy megelégedésre okot adó, diadalmas pillanat volt. A rádiós ezek után megdicsérte a srácot az anyjának, hogy büszke lehet rá, hogy milyen intelligens, milyen összeszedetten érvel, noha ennek persze megvan az a súlyos hátránya is, hogy aztán vitatkozni kezd.