Nekiláttam a következő leckének, ahol a 12 bar blues shuffle tovább bolondítása a téma. Így vettem észre, hogy – mivel az utóbbi időben az akkordokba mélyedtem bele – itt nekem az alapjaim is súlyosan inognak, úgyhogy először is nekiálltam gyakorolni az E, A és D húrokon.
Egészen meghökkentően lassan haladok vele. Először is az ujjak terpesztése, és eleve a kéz szöge a gitáron annyira kiforgatott, hogy először miden futam után sajgott a kezem, most – pár nap múlva – meg minden harmadik-negyedik után. (Innen visszafogni az akkordokra olyan, mint büntetőtáborból hazamenni a fűtött öröklakásba).
És még mindig nem megy jól. Elvétve sikerül tökéletesen. Általában a lefogásokkal van gond: ottfelejtem az ujjam, ezért rossz hangot pendítek, vagy részlegesen felejtem ott, és ezért tompa pengés a büntetés vagy azért mert nem fogtam le elég határozottan. Valamivel ritkábban a pendítésbe csúszik hiba, és luftot pendítek, vagy beakadok a játékban lévő vagy a mellette lévő húrba. Meg hát olyan is van, hogy egyszer csak nem tudom, hogy mi is van, és megállok, vagy kiesek a ritmusból, vagy mi.
Pozitívumként azt tudom felhozni, hogy – mivel a pentaton skálát viszonylag sokat gyakoroltam – a pengetésemre tulajdonképpen nem kell figyelnem, hanem egyszerűen, gondolkodás nélkül eltalálom az épp illetékes húrt. További jó hír, hogy a közbe-közbe be-becsúszó rossz lefogásokat sokszor menet közben tudom korrigálni úgy, hogy az nem hallatszik, azaz nem megy a játék rovására.
Ami leginkább aggaszt, az mégis az, hogy az ujjaim egyszerűen nem elég hosszúak ahhoz, hogy úgy fogjam le a hatodik húrt, hogy alatta semmihez ne érjek. Sőt. Az ötödiknél is ugyanez a helyzet. És míg a többi körülmény esztelen mennyiségű gyakorlással legyőzhető, ennek nem tudom, milyen következményei lesznek még.
egypercesek 
Nem rövidek azok az ujjak. Próbáld meg jobban a gitár nyaka alá fordítani a csuklódat, vagyis told előbbre az alkarodat a gitár nyakára merőlegesen, hogy nagyobb ívben tudd körülvenni a mancsoddal a húrokat. Rögtön jobban ráfordul a kezed, és felülről támadod a húrokat, könnyebben hátraérsz a mély E húrhoz, és nem fogsz hozzáérni a többihez.
KedvelésKedvelés
@Kiwicake: Ja, ezt értem, és a pentaton skálánál még úgy-ahogy működik is, de itt, azzal kombinálva, hogy a nykon a fej felé kell fogni, egyszerűen olyan szinten feszül szanaszét a kezem, hogy úgy érzem, vagy terpesztek az ujjaimmal, vagy a csuklómat tolom még jobban kifelé, de egyszerre nem nagyon megy.
KedvelésKedvelés
Na, akkor jó, legalább el tudtam magyarázni érthetően 🙂 Megcsinálni persze nem olyan könnyű, főleg, ha terpeszteni is kell hozzá. Erre biztos láttál már gyakorlatot, lehet az ujjakat terpeszben is feszíteni, állítólag használ — én nem próbáltam, az én pár akkordomhoz elég a default terpesztésem… de a te elszántságodat látva, bele fogsz vágni. Én is megtettem mindent azért, hogy azt megtanuljam, amire én vágytam. Szóval hajrá 🙂
KedvelésKedvelés
Én mostanában ebból az anyagból tanulok :
truefire.com/blues-guitar-lessons/50-blues-rhythms/watch/v3569
Itt azt látom, hogy amit a kisujjal kell elérni a shuffle-nél,azt nem egy holt merev tartással terpesztéssel éri csak el, hanem nyugodtan mozdít, hajlít a kézfején – akár csúsztatja 1-2 centit a a távoli bundhoz. Lehet neked is beválik. Feltettem az egyik file-t a dropbox-ba, hogy lássad miről beszélek.
KedvelésKedvelés
@Goosnargh: Jó ötlet, kösz. Még az is eszembe jut, hogy a kisujjat el is lehet sumákolni, és átfogni a gyűrűssel.
KedvelésKedvelés