Én ugyan lubickolok abban, hogy nem kell bejárnom a munkahelyemre, de sokan rosszul élik meg a dolgot. Például azok, akiknek a munkatársaikra van szükségük ahhoz, hogy társas kapcsolatokat éljenek át, vagy akik énképének központi – vagy ne adj’ isten – kizárólagos eleme az, hogy hol és mit dolgoznak.
Utóbbiak egy részhalmazát alkotják azok a jól ismert figurák, akik a leghangosabban nevetnek a főnök viccén – persze a láthatóságról sem elfeledkezve. Na, nekik gyomorütés az otthonról dolgozás, a nagy létszámú webex / teams / zoom, stb. hívások, ahol az egyszerre beszélést elkerülendő a sok résztvevő mikrofonja alapértelmezés szerint le van némítva…
…gondoltam pár nappal ezelőttig, amikor is szembesültem vele, hogy be lehet azokat a mikrofonokat kapcsolni, és semmi akadálya nincs egy jó nevetésnek, csak egy kicsit még hangosabban kell, és igazán profi kivitelezés esetén elég hosszan ahhoz, hogy a rendszer hozzászólásnak érzékelje a dolgot, és a boldog beosztott képe jelenjen meg mindenki képernyőjén.
egypercesek 