A tornateremben óriási hangzavar mellett zajlik a farsang. A rengeteg szokványos jelmez mellett van egy-két igazán eredeti is. A színpad körül sűrűsödő gyerekek olyan izgatottak, hogy képtelenek sorba állni, de ez nem okoz gondot: név szerint szólítják őket.
Közöttük csendesen, bármiféle jelmez nélkül, kissé ódivatú ruhában ácsorog egy lófogú kislány. Páran összekuncognak a háta mögött, mások szemtől szembe kinevetik, de a döntő többség észre sem veszi, hogy egyáltalán létezik.
A hangzavar nem csillapodik akkor sem, amikor a színpadra szólítják, de amikor egy ideig csak mozdulatlanul áll ott, lassan elcsendesedik minden. A lófogú kislány pontosan abban a pillanatban, amikor a csendet tétova morajlás váltaná fel, előre lép egyet, mindkét alkarját mellkasa előtt a testéhez szorítja, kezeivel mancsot formál, és kilógó metszőfogai fölött gyors egymásutánban kétszer megficcenti az orrát. Az ezt követő csönd siketítőbb minden eddiginél. A lófogú kislány a színpad másik oldala felé indul, és már az első lépcsőfoknál tart, amikor az első nézőknek leesik, hogy mit láttak. Mire a kislány a parkettára lép, a felismerés hullámként söpör végig a tornatermen: megvan az idei győztes.
egypercesek 