Nováknak mindig is jó orra volt. Még beszélni sem tudott, amikor a világot a szagokon keresztül már olyan mélységében ismerte, ahová a tudósok, költők és filozófusok döntő többsége egész életében nem jut el.
Mindent megszagolt, ami a keze ügyébe került, és amit nem szagolt meg kifejezett céllal, arról is kialakult egy benyomása pont úgy, mint bárkinek, aki rápillant valamire. Félre ne értsenek, Novák minden egyéb érzékszerve is kitűnően működött. Tökéletesen látott, hallott és tapintott, és el sem hanyagolta ezeket az érzékeit, csak a szaglása még ezeknél is sokkal jobb volt.
De különleges képessége nem merült ki annyiban, hogy egyszerűen jó volt a szaglása. Az igazi, sorsdöntő egyedisége abban rejlett, hogy – ha jól tudom – a világon egyedüli emberként rendelkezett úgynevezett Jacobson-szervvel, azaz képes volt feromonokat érzékelni.
Ha az ember a zenében, az írásban vagy bármiben olyan jó, mint Novák a szaglásban, az önmagában is garancia a sikerre és a gondtalan életre. Ezt fejelte meg Novák a feromonok uralma alá hajtásával, és ez vezette őt szükségképpen a parfümök világába.
A kiválasztottjukat meghódítani akaró vásárlók bármit megadtak egy-egy Novák féle illatkölteményért. Általánosan működő mixtúrákat és személyesen célzott feromonkoktélokat egyaránt készített. Hivatását szenvedéllyel űzte, alkotásai nem patikamérlegen, hanem felkorbácsolt érzelmek lángjában születtek, ahol az alkotó maga is mindig egy kicsit bennégett.
Novákot – noha egy-egy alkotási folyamatból a végsőkig kimerülve ocsúdott fel – nem a hivatása emésztette fel, hanem a magánélete. Jóképű, sikeres, művelt és szenvedélyes volt, de a nőkkel egyszerűen nem volt szerencséje. Illetve ne féljünk a szavaktól. Ami vele történt, az nem egyszerűen a szerencse hiánya, hanem egy mélyen húzódó, sorsszerű tragédia.
Vannak két egymáshoz vonzódó ember között azok a különleges pillanatok, amiket azok gondolati megértése nélkül, ösztönök által vezetve a legtöbben egy érintésről, a hang fátyolossá válásáról, vagy éppen a puhán beálló csöndből, vagy egy szétnyíló ajakból éreznek meg. De Novákot ezekben a pillanatokban is az orra és a Jacobson-szerve vezeti.
Az előbbivel nem is lenne probléma, de a Jacobson szerv – ahogy Novák magának megfogalmazta – az Édenkert almájához hasonlít, amennyiben áldását átok lengi körül. Ahhoz ugyanis, hogy a feromonokat érezni tudja, Nováknak kissé ki kell nyitnia a száját, erősen felhúznia az orrát addig, hogy nem csak fogai, de ínye is láthatóvá válik, és a levegőt nagy nyomással úgy kell beszívnia, hogy közben nyelvét a szájpadlásához szorítja. A még intenzívebb érzékeléshez egy beszívás alatt számtalan nyelvszorítást érdemes végrehajtani.
A világ márpedig úgy van elrendezve, hogy Novák az imént leírtakat pont a legfülledtebb, legintimebb, legvárakozástelibb pillanatban kell, hogy megtegye, mert értsük meg, hogy meg kell tennie, nem tud ellenállni ugyanúgy, ahogy a hang fátyolossá válása vagy a kitáguló pupilla ellen sem tud senki semmit tenni. Csakhogy míg ez utóbbiak beteljesítik a csodát, Novák, a nők számára egyszerre undorítónak és szánalmasnak tetsző, groteszk grimasza és szörcsögése éppen ellenkezőleg hat, és egy életre lehetetlenné teszi, hogy boldog lehessen.
egypercesek 