Flow

– Kicsinál engem ez a munka – szólalt meg hirtelen a lefelé görbülő szarvú ökör. Szügyét nyomta a járom, és mintha a hátán is mázsás súly ült volna. Minden lépésnél azt hitte, megbolondul. Pontosan tudta, hogy a fájdalma nem elsősorban fizikai eredetű: a járom be van bugyolálva, és egyhuzamban csak hat órát kell dolgoznia. A problémája az egész helyzet abszurditásával volt. Soha nem tapasztalt meg más életet, de legbelül érezte, hogy a helyzete lényegénél fogva elviselhetetlen.

– Mi van már megint? – kérdezte a 120 fokkal hátrébb befogott ökör. – Az, hogy nem tudom, hogy mit keresünk itt. Körbe-körbe megyünk egész nap, alul kiveszik ezt a fehér izét, amúgy itt sincsenek, csak kilovagolnak, meg dáridóznak. Ez az egész egyértelműen értük van. Olyan, mintha a mi létezésünknek csak az lenne az értelme, hogy ezeknek ezt a gépezetét működtessük. Titeket nem dühít, hogy valahogy olyan ez az egész, mintha hiába lenne ezer rét, nekünk nincs máshol helyünk, valahogy nem tudunk kikeveredni ebből? Nincs másfajta élet. Nem tudsz kimenni a mezőre, csak egy másik malomba, vagy szántóföldre tudsz kerülni.

– Megint ezzel jössz… Visszamennél az őskorba, ahol vadásztak ránk? Ahol egész nap bujkálni kellett? Meg egész nap kajtatni a kaja után? Tudod, egy kicsit már nekem is kínos a hálátlanságod. Enni kapsz, ráadásul olyan tápot, amiben minden vitamin meg ásványi anyag benne van, ami a munkához kell, meg fedelet kapsz a fejed fölé, meg párnázott jármot, dolgoznod csak napi hat órát kell, de te állandóan jössz ezzel az összeesküvéselméletes, balos hülyeségeddel. Meg ezek e „fájdalmaid”, amikről a múltkor is beszéltél… Magadnak köszönheted. Nekem miért nem fáj? Te keresed a problémát, és mivel az nincs, így csinálsz magadnak. Ezért fáj. Húzd ki magad, dülleszd ki a melled, és egy parányit húzódj a külső ív felé, és enyhén érintő-irányba mutasson az erővonalad. Egyrészt könnyebb lesz hajtani a malomkereket, másrészt tanulsz valamit, fejlődsz, jobb leszel a munkádban, meg úgy általában is jobb ökör leszel. Fogd fel egy lehetőségnek. Vagy kihívásnak.

– Halljátok? Figyeljetek már! – vágott hirtelen közbe a harmadik. – Nem rohanunk egy kicsit körbe? Tudjátok, hogy elszédüljünk. Az a kedvencem. Az a flow, nem?