Randiguru

Mindenhol látom, hogy téma, hogy kik illenek össze, meg kik nem, mi teszi a jó párkapcsolatot, min múlik, hogy egy pár együtt marad vagy nem, satöbbi. Én aztán nem vagyok szakértő, de ha létezik ebben a témában igazság – ami egyáltalán nem biztos persze – akkor szerintem én tudom, hogy mi az.

Van itt a házban egy pár, az ő esetük alapján jöttem rá, vagyis hát állítottam fel azt a hipotézist, hogy a tartós, mélyen megélt párkapcsolathoz – sajnos – valami olyan közös tragédia kell, ami az adott párt elválasztja mindenki mástól, és ezáltal őket meg mindennél jobban összeköti.

Nekem meggyőződésem, hogy az emberek nem értik egymást, csak akkor, ha pont ugyanabban a cipőben járnak. Ami velük megtörtént, azt értik, azt átérzik, de mások történeteire tulajdonképpen vakok és siketek még akkor is, ha azt hiszik, hogy megértik a másikat.

Szóval van itt a házban az Erika meg a Tibor. Erika volt itt korábban, régről ismerem. Nagyjából szokványos családban élt a férjével, meg a két gyerekükkel, és tényleg semmi különöset nem tudtam volna soha mondani róla, amíg az a sorsfordító, képtelen eset meg nem történt.

Az egész család Erika harminckilencedik születésnapját ünnepelte, ami kiemelt dolog volt, mert – sok nőhöz hasonlóan – Erika nem kimondottan várta, hogy negyven éves legyen, és hát ez lett volna ugye az utolsó születésnapja, mielőtt ez bekövetkezik. És akkor valahogy menet közben kiderült, és én igazából a részleteket sose értettem, hogy Erika azon az estén harmincnyolcról nem harminckilencre ugrott, hanem egyből negyven éves lett.

Hát mit mondjak, teljesen kikészült, Andrisnak, a fiának, aki nagyon jó volt matekból, vagy ezerszer el kellett magyaráznia, hogy miért, meg hogyan jön ki a számítás, és a vége az volt a dolognak, hogy ez van, Erika negyven lett hirtelen, és ennyi, ezt visszacsinálni, vagy relativizálni nem lehet.

Most azt nem tudom, hogy másnál ez hogy működne, lehet, hogy a kezdeti sokk után minden menne tovább, de az biztos, hogy Erika ebből nem tudott felállni, és az az igazság, hogy ez nem csak rajta múlott. István, a férje, szerintem szégyellte, hogy mi történt, a gyerekek is valahogy furcsák lettek, és az egész család tulajdonképpen szétesett, Erika egyszerre idegennek érezte magát közöttük, Istvánnal elhidegültek, válás lett a vége, és a gyerekeket se neki ítélték.

És ez csak a család. Egy ilyen történetnek azért híre megy. Az összesúgások a boltban, a szánakozó tekintetek az érettségi találkozón, a hirtelen abbamaradó beszélgetések a munkahely folyosóján, satöbbi, satöbbi. Rohadt egy érzés lehetett: ezzel aztán tényleg tök egyedül van az ember, vagy hát én legalábbis hasonlót sem hallottam… egészen addig, amíg Tibor képbe nem került.

Jó, nyilván nem teljesen ugyanaz a Tibor története, de azért van átfedés. Annyi a történet, hogy Tibor egy olyan klasszikus pedáns, talán kicsit túlságosan is vonalas figura volt, az a fajta, aki szereti a derékszögeket, meg ha rend van, és mindig percre pontosan érkezik mindenhová.

Aztán egyszer valami kedd késődélutánon valahogy kitalálták többen a haverjaival, hogy elmennek moziba. Nem szokott az ilyen spontán dolgokba belemenni, de nem tudni miért, most mégis megtette, pedig az se volt kitalálva, hogy egyáltalán mit fognak megnézni, hanem csak már konkrétan a moziban derült ki, hogy akkor a Randiguru lesz az.

És akkor történt valami. Tibor egyből érezte, hogy valami baromira nem stimmel, de nem esett le neki azonnal, hanem csak körülbelül péntek délelőttre, miután a szerda és a csütörtök is teljesen ráment erre a kalandra, és végül összeállt a fejében, hogy elvesztett két órát az életéből.

Nem akarom hosszú lére ereszteni, csak annyi a lényeg, hogy többet az életben nem érte utol magát, lótott-futott, csúszott a határidőkkel, lemaradt dolgokról, és ha megfeszült, se tudott egyenesbe jönni, pedig annyira küzdött, hogy majdnem beledöglött. A haveroknak valahogy nem volt meg a dolog tragédiája, csak röhögtek, a munkahelyen meg a korábban jó magasra tett léc tükrében óriási volt a kontraszt, és pillanatok alatt kitelt a becsülete, a kutya nem emlékezett a régi szép időkre, a végigrobotolt évekre, meg senkit nem érdekelt, hogy sokan mások meg alapból nem igazán precízek meg pontosak. De ezt se ragozom, nyilván mindenki érti, aki dolgozott már valamilyen munkahelyen.

Na és milyen kicsi ugye a világ, ez a két történet összeért: Erika és Tibor hallottak egymásról, és aztán tök véletlenül találkoztak valami étteremben, ahonnan Tibor elkésett, de pont ez kellett ahhoz, hogy Erikával találkozzon. Már csak egymást látni is valami egészen különleges érzés volt, az a fajta, amikor olyan, mintha az előző életeteket együtt éltétek volna le, vagy ilyesmi, szóval egy nagyon mély kötődés. Amikor aztán beszélgetni kezdtek, akkor az volt a csoda, hogy a konkrét történeteiket szóba se hozták, de azok mégis mélyen, magától értetődően összekötötték őket.

Tibor nem olyan sokkal ezután ide is költözött a házba Erikához, és azóta is együtt vannak, na és ők aztán tényleg az a pár, hogy meglátod őket együtt, és azt mondod, hogy ez nem is lehetne másképp, őket egymásnak teremtették, és együtt fogják leélni az életüket, és megkockáztatom, hogy ha az egyikük majd meghal, még aznap utánamegy a másik.