Valentino Grimace

Nem lakik már a házban, sőt az országban sem, de mégis ide kötődik Valentino Grimace (ejtsd: Grimácse), akinek ez persze a művészneve, hogy úgy mondjam, és noha olasznak hangzik, Bálint valójában az Egyesült Államokban él, ahol sokan Grimösznek, vagy valami ilyesminek ejtik a nevét. A hibás kiejtés egyébként beszédesebb, mint Bálint választása, és persze el lehetne azon vitatkozni, hogy melyik jobb, de mindegy is.

Azon is el lehetne vitatkozni, és az egész történet innen indul, hogy az-e a jó, ha egy szülő kikövezi a gyereke útját, mindent megtervez neki, vagy az, ha hagyja, hogy a saját útját járja, belesétáljon jó néhány olyan csapdába, amit ő előre lát, de nem szól, mert a gyerek csak így fog igazi, átégetett tudást és tapasztalatot szerezni.

Ebben sem akarok állást foglalni, meg a dolog szerintem nem is így működik, hogy vagy az egyik, vagy a másik, de most ez is mindegy, mert csak azt akarom elmondani, hogy honnan jön ez a Grimace „jelenség”. Bálint nem volt soha finnyás, de akárhányszor étel került a szájába, olyan arcot vágott, mint aki olyan rohadt citromba harapott, amiben oszlásnak indult egy cickány. Ez így volt korábban soha nem érzett ízekkel, és a kedvenc ételeivel egyaránt. Az első falat után aztán vagy szerette az ételt, vagy nem, ezt soha nem lehetett előre tudni.

Az egész valahogy annyira szórakoztató volt, hogy emlékszem, hogy átjártunk hozzájuk etetéskor, és megpróbáltuk kitalálni, hogy ízleni fog-e neki az étel, illetve állandóan ötletekkel bombáztuk őket, hogy mit kéne legközelebb kipróbálni. (Mártinak, az anyukának nem minden ötlet tetszett).

Ferinek, az apának jutott eszébe, hogy ezzel kezdeni lehetne valamit, de a dolog tulajdonképpen magától is olyan irányt vett, hogy ezekből a kóstolásokból egyfajta performansz lett, és Bálint úgy eszmélt öntudatra, hogy ez addigra már elválaszthatatlan volt a lényétől. Ettől függetlenül Feri is erősítette benne, hogy ez milyen különleges képesség, és nagy gondot fordított arra, hogy Bálint otthon legyen a gasztronómiában, ismerje a világ ízeit, és meg tudja fogalmazni, hogy mit érez, amikor egy-egy ételt megkóstol.

Aztán az egész valahogy az általános iskola menzáján állt össze. Bálint itt már tényleg tudatosan műsort csinált a képességéből. Gyerekek százai várták visszafojtott lélegzettel, hogy mi lesz a verdikt, és az, hogy először mindig undorodó arcot vágott, annyit dobott az egész műsoron, hogy azt el sem lehet mondani. Az ítélet hatása aztán kristálytisztán látszott azon is, hogy hogy fogyott aznap az ebéd. Nem volt egyébként rossz az a menza, sokszor voltak finom ételek, de az is tény, hogy Bálint miatt egy csomó újítást vezettek be.

Nyilván a slusszpoént mindenki ismeri, hogy Valentino Grimace jelen pillanatban az USA egyik legrajongottabb étel- és étteremkritikusa, és hogy most már világszerte milliók próbálják meg kitalálni, hogy a kezdeti grimasz után mi következik, hogy tematikus Tik-Tok és Instagram oldalak próbálják utánozni, hogy mémek ömlenek róla, stb, stb… Én csak azt akartam megosztani, hogy mindez innen, a házból indult.