Kite

Az ittenieket már az áprilisi napsugarak és a tizenhárom fokos víz is a strandra csalja, úgyhogy a múlt hétvégére már épp ideje volt kite versenyt rendezniük. Már korábban feltűnt, hogy a szörfösök mezítláb szórakoznak a mostaninál sokkal súlyosabb körülmények között is, de ami azt illeti, mostanában sincs annyira meleg, hogy ne lenne elég érdekes az itteniek látványa a vízben.

Épp csak útba esett a helyszín, és csak emlékeztettük magunkat, hogy el ne felejtkezzünk a versenyről, mikor vidám formák rajzolódtak ki az égen. Nem esett le elsőre, hogy ez maga a produkció, amit vártunk. Csak éppen nem a vízen űzik, hanem a szárazon. Meg nem is igazán verseny talán.


A víz mellett midig van szél, úgyhogy nehéz rosszul időzíteni. Most ezzel együtt is jól jött ki a lépés, mert ahhoz, hogy papírsárkányok(?) (nem sárkányok, nem papírból) kiadják magukat, nem árt, ha a nap is süt – amit persze pont nem sikerült megörökítenem, de állítom, hogy sütött.

Scottish Swede

Ma viszont egy otthon valóban nem kapható zöldségféléről mesélek. Zellert kerestem az itteni boltokban azzal a szándékkal, hogy egy csomó értékes hozzávaló mellett – mintegy mellékesen – beletegyem azt is a húslevesbe, aztán a fogyasztást megelőző pillanatokban maradéktalanul eltávolítsam, és a szerves hulladéknak járó kezelésben részesítsem.

De a zellernek csak valami rokonát találtam. Megvettem hát, meghámoztam és kettévágtam. Ekkor már gyanakodtam, hogy ez nem zeller. Már vágni is könnyebb volt: nem zeller módjára viselkedett, mint egy illegálisan kivágott, évgyűrű díjas óriástölgy törzse.


Hamar kiderült, hogy nincs is sok időre szüksége a megpuhuláshoz, szinte hamarabb megvan, mint a krumpli. A színe sárgás, az íze pedig (és ez megint radikálisan megkülönbözteti a zellertől): jó. Azóta szeretjük, és rendszeresen használjuk.

Kicsit utánajártam, hogy mi ez egyáltalán. (Ezért tudok most többé-kevésbé érdemben írni róla). Először is lefényképeztem a boltban, hogy legyen reális esélyem emlékezni, hogy hogy hívják egyáltalán. Úgy, hogy scottish swede. A svédek eszembe se jutottak, úgy kezdtem utánanézni. Kiderült, hogy a szóban forgó zöldséget máshol leginkább rutabaga, azaz gyökérzsák néven említik.

Az, hogy ennyire finom annak ellenére, hogy a zeller rokona, azért van, mert nem rokona a zellernek. A káposzta és a fehérrépa keresztezésével hozták létre. Hát a fehérrépának is előrelépés a dolog.

Murphy törvénykönyve – Alkalmazási segédlet

A legtöbben csak elszenvedik Murphy egyes törvényeit, és nem látják bennük a lehetőséget, nem tudják kiaknázni azokat.

Ma egy fontos hívást vártam 12:30-kor. De a hívás késett. Már felmerült bennem a gyanú, hogy nem is fog megcsörrenni a telefon. Légüres térben ültem, úgy gondoltam, nincs értelme belekezdeni semmibe, mert azért mégiscsak valószínű, hogy felhívnak, és akkor félbe kell hagynom, amibe közben belevágtam.

De nem történt semmi. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek WC-re, hiszen ez a körülmény – Murphy törvénykönyvének szelleme és betűje szerint – jelentősen megnöveli az esélyét, hogy megérkezzen a hívás. De a komplett műveletet sikerült zavartalanul lebonyolítanom.

Sok kezdő jogalkalmazó ezen a ponton adja fel, és átadja magát a tehetetlen kiszolgáltatottság mardosó érzésének. Ezzel szemben én rövid gondolkodás után egy kisebb marék száraz, pirított kenyérkockát dobtam a számba. Ahogy egyet fordítottam rajtuk a nyelvemmel, és az újrahasznosított pékáru a környezetéből minden folyadékot elvonva beszédképtelenné tett, végre megszólalt a telefonom.

Anglia

Június 9-e van. Kint szikrázón süt a nap. A mai napon most van a legmelegebb. 13,3 fok. Innen már csak hűlni fog reggelig, aztán szépen visszamelegszik holnap délig majdnem ugyanennyire, de akkor esni kezd, le is hűl megint, és persze a páratartalom is megugrik. Ha megint lesz majd 19 fok, és sütni fog a nap, újra rövidgatyában és szandálban fogok járni. A napos oldalon a szél sem vészes, csak ha esik is. A lakásban már kikapcsoltuk a fűtést. Egy pólóban ülök a 17 fokban, és az időjárásról írok.

Hová?

– Anyu! Te még pizsamában vagy? Indulnunk kell.

– Hová?

– Az iskolába. Tudod, kérdeztem, hogy el tudsz-e vinni, mert ma van az első napom az iskolában.

– Ne feleselj! Nem kérdeztél te semmit. Figyelhetnél jobban a dolgaidra. Különösen most, hogy ezek szerint már iskolába mész. Tudod egyáltalán, hogy merre kell menni?

– Igen, megnéztem tegnapelőtt.

– Akkor mit állsz ott? Várj a garázs előtt, nemsokára megyek én is.

Speciális helyzet

Ma átengedtem egy fickót a zebrán, akinek a hozzánk közelebb eső szeme fekete kalózfedővel volt letakarva. Speciális helyzete ellenére nem nézte a forgalmat, csak várt. Már álltunk egy ideje, amikor gyanút fogott, és felénk fordult. Ekkor láttuk a tekintetéből, hogy a másik szemével sem lát. A visszapillantóban láttam a mögöttünk jövő arcán, hogy ő sem számított erre a fordulatra.

The Great Gatsby

Megnéztük a The Great Gatsby című filmet. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy nagyon jó volt. Finoman ábrázolta a húszas évek alkoholtilalom-idei Amerikáját. A híres és (számomra?) ismeretlen színészek egyaránt kifogástalanul alakították a szerepüket, és részletes bepillantást engedtek a megjelenített jellemekbe, életekbe.

Hogy megállapíthassam, Robert Redford mekkora formátumú színész, jó lenne látnom olyan szerepben, ahol ijedős, szerencsétlen balekot játszik például; de nem vagyok benne biztos, hogy életében megkapta ezt a lehetőséget. Mindenesetre ebben a szerepben hitelesen ábrázolja Gatsby sajátos karakterét. Szóval, ha nem fogom másban látni, akkor is hajlani fogok rá, hogy jó színésznek tartsam.

Sajnos csak a főcímből tudtam meg, hogy a film alapja  F. Scott Fitzgerald azonos című regénye, ami a megérzésem szerint még a filmnél is jobb kell, hogy legyen. Úgyhogy el fogom olvasni.

Magyar Suzuki

Még évekkel ezelőtt olvastam valahol, hogy a Magyar Suzuki termelésének legnagyobb hányada exportra megy. Ugyanakkor sehol a környéken Európában nem láttam egyetlen Suzukit sem – sem élőben, sem fényképen.


Akik szintén ezen törték a fejüket, akik fél szemükkel mindig azt lesték, hátha megpillantanak egy Suzukit, most lazíthatnak. Mind itt van Angliában. A (számunkra) klasszikustól kezdve a nem régin át az aktuálisig fut itt mindegyikből bőségesen, ha az utcán, ahol épp járunk, nem lesz, akkor lesz kettő a sarkon túl.

Mentőötlet

Leültem tanulni, de a betűk nem adták magukat, ragadt hozzájuk a szemem, nem tudtam haladni, ki-kinéztem, elkalandoztak a gondolataim. Hirtelen eszembe jutott valami. Először megjavítom a körömcsipeszt, amit ma – itt nem részletezendő okok folytán és körülmények között – szétbarmoltam, majd rosszul raktam össze.

Felpattantam, odamentem a csipeszhez, majd egy mozdulattal összenyomtam, levettem a rossz oldalra felrakott szárat, kivettem a fordítva berakott pecket, majd vissza a jó irányban a jó oldalról, megint összenyomtam, és egyszerűen bepattintottam a helyére a szárat.

Kész voltam. Öt másodperc alatt. Soha, semmit ilyen flottul nem csináltam még meg. Visszakullogtam tanulni.