Errefelé igen-igen szokványos látvány a képen mellékelthez hasonló. Ez a szívós, kérlelhetetlen, gyilkos nap kiszívja (jellemzően a piros) autók fényezését.

Máshol, sokkal súlyosabban benapozott helyeken miért nem lehet ilyen mennyiségben ehhez hasonlót látni? Ide direkt hitványabb fényezést gyártanak, mert úgyse süt soha a nap – aztán kiderül, hogy annál azért még mindig többet?

Itt egy nyolcéves kocsinak (a miénk ennyi), de szerintem már egy hatévesnek is évente kell műszaki vizsgát tennie. Van egy csomó műhely, ahol ezt megcsinálják a hatóságilag szabott áron. Az interneten azt is meg lehet nézni, hogy pontosan miből áll egy ilyen vizsga, mit kell a vizsgáztatónak ellenőriznie, és mi számít jónak és nem megfelelőnek.

Jelentkeztem is egy helyre, ahol egy kedves hölggyel beszéltem meg telefonon, hogy mikor mehetek. A megbeszélt időpontban egy kedves úr fogadott. Azt mondta, hogy kis csúszásban vannak, ezért a kezdéssel sajnos késni fog kb. öt percet, majd kisvártatva – az időpont előtt hat perccel – beállt a kocsival, és nekilátott a dolgának.

Én ott toporogtam a környékén. Valószínűleg ez is lehetett az oka, hogy hihetetlen alapossággal látszott dolgozni, amitől bennem olyan érzések jöttek fel, mintha kilenc évesen várnám haza anyámat a szülői értekezletről: nehogy kiderüljön valami. Sajnos kiderült. A bal hátsó felni szemmel nem látható, de forgatás közben már egyértelmű tojásjegyeket mutatott. A vizsga nem sikerült.

A hatósági ár 55 font. Ez a szerelő 40-et kért, ami ellen nem tiltakoztam. Mivel a projekt megtervezésekor kalkuláltam azzal, hogy nem megy minden simán, a műszaki (itt MOT a neve) még érvényes volt további vagy másfél hétig. Így szabadon távozhattam azzal, hogy tíz munkanapon belül visszajövök a kijavított hibával, és nem kell fizetnem az újabb átvizsgálásért.

Az alapszabály abból indul ki, hogy az ember a műszaki lejártának a napján viszi a kocsiját. Így egy nap múlva kell visszavinni kijavítva, vagy ott kell hagyni megcsináltatni, és tíz munkanap alatt vizsgaképes állapotba hozni.

Persze tanácsot kértem a szerelőtől az üggyel kapcsolatban, és ő a környéki bontókhoz irányított (és térképet is nyomtatott hozzájuk), hátha ott találok felnit. Nem találtam. Felkattintottam az eBay-re, és ott volt rögtön. Meg is rendeltem, másnap (szombaton!) meg is jött. Még gumi is volt rajta, de szintén jelzésig kopott, úgyhogy vettem rá egy jó állapotú használtat, és megint bejelentkeztem műszakira. (Ebben az országban nem probléma, ha négy különböző gumival jár az ember. Rá is kérdeztem, hogy nem kell-e tengelyenként ugyanolyannak lenniük, és így egy jobb hátsó is beruháznom, de szinte a kérdést sem értette a szerelő).

Újra megnézték a kocsit. Ilyenkor már csak arra mennek, amivel gond volt. Ehhez képest alaposan megnézte az összes kereket. Rájöttem, hogy azért, hogy nehogy csak helycserés támadással operáljak azt feltételezve, hogy csak a bal hátsóra csodálkoznak rá. Nekem eszembe se jutott magamtól, de jó ötletnek tartom – bár ezek szerint hiába ötlöttem volna ki magamtól.

Nevezzük szerencsének, hogy érkezésemkor egy korábbi gyanúm – miszerint tulajdonképpen lassúdefektes a jobb első kerék – bizonyossággá volt. Ezt is megcsináltattam. Azt mondta a figura, hogy ezért fizetnem kell. Én meg azt, hogy tudtam, hogy ezt fogja mondani. Jót mosolyogtunk a saját viccelődésünkön, de aztán tényleg fizettem.

Kaptam egy tanúsítványt, meg egy másik hasonló papírt, csak narancs színben. Ez utóbbi arra való, hogy a vizsgáztató felsorolja azokat a dolgokat, amik a műszaki szempontjából irrelevánsak, de az üzemeltető érdeklődésére számot tarthatnak. Kopó fékek, öregedő gumiharangok, stb.

Nálam volt az eredeti, hasznavehetetlen felni is, rajta a hasznavehetetlen gumival. Megkérdeztem, hogy van-e tippje, mit kezdhetnék vele. Elmondta, hogy nála sajnos nem maradhat, mert fizetnie kell az elszállítatásért, de ha én elviszem egy szeméttelepre, az ingyen van. Megint a netet bújta, de a kinyomtatott térképpel a kezében arra jutott, hogy az nem jó semmire, ezért megfordította és maga rajzolt egy útvonaltervet a másik oldalára.

A kézi térkép teljesen világos volt, ezzel együtt nem találtam közeli kapcsolatot közötte és a valóság között, ezért rövid bolyongás után feladtam, és hazafelé indultam azzal, hogy majd otthon, a net előtt alaposabban kivesézem a témát. Eközben elhaladtam a szeméttelep mellett. Visszafordultam és behajtottam.

Egy óriási telep bontakozott ki előttem. Szeméttel teli hangárok sorakoztak végig, aztán az út a telep szélén emelkedni kezdett, hogy a végén jobbra kanyarodjon, és az egész telep fölé magasodjon hátulról, a másik végén meg leereszkedjen, és a kijárat felé vezessen. Itt álltak a különböző konténerek. Volt ott minden. Papír, használt elem, textil, fém, azon belül sörös doboz, de a felnire szerelt gumi helyét nem találtam. Szerencsére megláttam egy ott dolgozó szakembert, aki már maga is kérdezni akarta, hogy mi van velem. Mondtam neki, hogy van egy kerekem. Adja csak ide – mondta, és elvette tőlem – majd én gondját viselem – tette hozzá, elbandukolt a betonkorlátig, és átdobta rajta. Én mondjuk csak a fal tövébe támasztottam volna rövid hezitálás után, de ez kétségtelenül elegánsabb mozdulat volt.

Az ittenieket már az áprilisi napsugarak és a tizenhárom fokos víz is a strandra csalja, úgyhogy a múlt hétvégére már épp ideje volt kite versenyt rendezniük. Már korábban feltűnt, hogy a szörfösök mezítláb szórakoznak a mostaninál sokkal súlyosabb körülmények között is, de ami azt illeti, mostanában sincs annyira meleg, hogy ne lenne elég érdekes az itteniek látványa a vízben.

Épp csak útba esett a helyszín, és csak emlékeztettük magunkat, hogy el ne felejtkezzünk a versenyről, mikor vidám formák rajzolódtak ki az égen. Nem esett le elsőre, hogy ez maga a produkció, amit vártunk. Csak éppen nem a vízen űzik, hanem a szárazon. Meg nem is igazán verseny talán.

A víz mellett midig van szél, úgyhogy nehéz rosszul időzíteni. Most ezzel együtt is jól jött ki a lépés, mert ahhoz, hogy papírsárkányok(?) (nem sárkányok, nem papírból) kiadják magukat, nem árt, ha a nap is süt – amit persze pont nem sikerült megörökítenem, de állítom, hogy sütött.

Június 9-e van. Kint szikrázón süt a nap. A mai napon most van a legmelegebb. 13,3 fok. Innen már csak hűlni fog reggelig, aztán szépen visszamelegszik holnap délig majdnem ugyanennyire, de akkor esni kezd, le is hűl megint, és persze a páratartalom is megugrik. Ha megint lesz majd 19 fok, és sütni fog a nap, újra rövidgatyában és szandálban fogok járni. A napos oldalon a szél sem vészes, csak ha esik is. A lakásban már kikapcsoltuk a fűtést. Egy pólóban ülök a 17 fokban, és az időjárásról írok.

Most egy joghallgatóknak szóló vizsgára felkészítő összefoglaló könyvet olvasok. Feltűnt, hogy nagyjából gond nélkül értem, miről van benne szó. Nem úgy van megfogalmazva, hogy cerkófok is megértsék, de mentes a felesleges sallangoktól, és a kívülállók vakítására szolgáló fordulatoktól.

Ez olyannyira így van, hogy épp most olvasom, hogy az „annak alapján” (on the grounds of) kifejezést egy törvény legújabb verziójában minden előfordulásánál a „miatt” (because of) kifejezésre cserélik éppen azzal az indoklással, hogy végül is ugyanaz a jelentése, viszont közérthetőbb.

Itt óriási népszerűségnek örvend a ház körüli teendőkkel való foglalkozás; akár mozgalomnak is lehetne nevezni. DIY (Do It Yourself – Csináld magad) néven hivatkoznak rá. Az itteni házakat és lakásokat elnézve jelenésszerűen világlottak fel előttem egy alighanem nagy sikerre és kiugró nézettségre ítélt TV műsor körvonalai.

Egy rendes, kőműves dekoltázzsal* ellátott magyar szaki jelenik meg a képernyőn, és mint akit konkrét esethez hívtak, rögtön a ház egy adott szegletéhez siet. Arca nyugodt, tárgyszerű, de árnyalatnyit a szigorúba hajlik.

Aztán egyszer csak megáll az alulméretezett zsanérral szerelt, vagy nem szigetelő, vagy nem csukható ajtó előtt, vagy a zuhanyrózsa szűk értelemben vett hatókörében látható csempézetlen falnál, vagy a fűtési rendszer hiányzó, illetve bekötetlen hőmérséklet szabályzója helyénél, vagy ott, ahol keverőcsapnak kellene lennie, de helyette külön hideg és meleg csap van csak. Az angol szakember a háttérben a kezét tördeli. Tudja, hogy valamit rosszul csinált, de nem tudja, mi az. Ez a szereplő az egész műsor alatt egy szót sem szólna, vagy ha megkísérelne valamit magyarázkodni, a szaki egyszerűen lepisszentené, vagy a műsor technikusai sípolnák ki. Fontos hangsúlyozni, hogy szerepe ezzel együtt is kiemelt: ő a bűnbak.

A tetthelynél a szaki néma csöndben, komótosan számol magában – az eset súlyosságától függően harminc és háromszáz között –, miközben arca az elfojtott szakmai düh jeleiről árulkodik. (A nézők közben emelt díjas sms-ben küldhetik be a tippjeiket, hogy mi lehet a hiba). Végül magára erőltetett nyugalommal, nagyon halkan megszólal: – Hozd be a szerszámosládámat. Az angol szakmunkás pedig behúzott nyakkal, derékban kissé megdőlve siet a furgonhoz. A kép itt kimerevedik, jöhet a főcím: Érdemben építkezni.

A szaki a műsor fennmaradó részében persze elmagyarázná és be is mutatná, hogy mik az adott esetben releváns józan megfontolások, illetve hogyan kell azokat a gyakorlatba átültetni, de ez engem már nem érdekelne. Én csak idáig, a főcímig nézném, aztán politikailag inkorrekt, de mélyen jóleső mosollyal dőlnék hátra, és inkább olvasnék valamit.

* A kissé lecsúszott nadrágból a köztük lévő vágattal együtt kivillanó farpofák.

Nemrég elköltöztünk. Vonakodó nomádokként igénybe vettünk olyan szolgáltatásokat, amik fizikailag kötődtek az előző lakáshoz. Ezeket el kellett költöztetnünk. Itt mindennek a vezetékes telefon az alapja. Néhány hivatalos ügy intézésekor kifejezetten a fix telefon számlájának látványa nyugtatja meg az ügyintézőt, de azért is szükség van rá, mert sok lakásból (beltérből) nem lehet érdemben mobiltelefonálni, mert (nem úgy, mint Magyarországon) nem elég a rézdrót az ADSL-hez, és mert a kábeltévé se hajlandó megmukkanni, ha nincs élő vezetékes telefon a lakásban.

Tehát mindent a vezetékes telefonnal kell kezdeni. Felhívtuk a BT-t (British Telecom), hogy elköltözünk, és szeretnénk a vonalunkat magunkkal vinni. Azt mondták, hogy ezt 14 nappal előre kellett volna bejelentenünk, de mindegy, akkor elkezdik intézni. Várni kell pár napot, míg beindul a folyamat a korábbi címen való leállítással. Aztán adtak egy időpontot bő két héttel későbbre, hogy akkor jönnek elintézni a dolgot.

A folyamat elindulásáról értesítették az O2-t, a szélessávú internet szolgáltatónkat is. Ugyanis ez utóbbi cég sms-ben jelezte, hogy hallja ám, hogy felmondtuk a szerződésünket a BT-vel. És ha már ez a helyzet, akkor számoljunk vele, hogy a mi kapcsolatunknak is befellegzett, úgyhogy tegyük meg a szükséges intézkedéseket, a különböző kedvezményeinket pedig felejtsük el.

Erre felhívtuk őket, hogy a helyzet ennél árnyaltabb: mi elköltöztünk, és az ő szolgáltatásukat is szeretnénk tovább használni, de ehhez először a BT vonalunkat kell átkötni. Ezt olyannyira megértették, hogy a telefonra és netre együtt jobb ajánlatot tettek, mintha a BT-t is belekeverjük a dologba, ráadásul ők gyakorlatilag azonnal tudnak jönni. Mondom, rendben, akkor szerződünk velük, a BT-nél pedig elvarrom a szálakat. Ennek nagyon megörültek, és nézték is naptárat. A gyakorlatilag azonnal egy héttel későbbre esett, mint amit a BT ígért. Úgy döntöttünk, hogy az árra koncentrálunk, ráadásul így egyben lesz elintézve, úgy meg kétszer kéne várni, ezért nem a picsába küldtem őket, hanem rezignált igent mondtam.

Fel is hívtam a BT-t, hogy lemondjam a költöztetést, és egyáltalán a szolgáltatást. Így már nekik is eszükbe jutott, hogy ők is tudnának még lejjebb menni az árral. Ezen a ponton viszont nekem jutott eszembe az, hogy legyen ez az utolsó, hogy telefonálnom kellett. Megköszöntem az eddigi együttműködést, és megerősítettem, hogy lemondom a telefonvonalat.

Pár pillanat múlva jött is az sms-s az O2-tól, hogy mit hallottak a BT-től: lemondjuk a szolgáltatást. Ebben az esetben… és jött a múltkori. Ezt megpróbáltuk viccként értelmezni, és úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a gépeket és automatizmusokat működni, és szépen kivárjuk, amíg kijönnek a beígért „mérnökök”. (Itt ugyanis így hívják azokat a szakembereket, akik lyukat ütnek a falon, és beletuszkolnak egy kábelt). Ezt a tervünket azzal húzták keresztül, hogy újra jelentkeztek: adjuk le végre a routert, mert az az övék. Megint fel kellett hívni őket, hogy csodálkozzanak rá az összes rendelkezésükre álló információra egy lépés távolságból, és haladjunk most már a józan ész szerint – már csak azért is, mert a tempó nem szédítő, van idő megérteni, hogy mi történik.

A nagy nap reggelén felhívtuk őket, hogy pontosan mikor is jönnek. Hamar kiderült, hogy egy biztos: nem ma. Ugyanis ez a dátum csak annyit jelent, hogy a mérnökök innentől kezdve foglalkoznak a korábbiaknál is komolyabban a gondolattal, hogy most már egyszer tényleg kijönnek. Majd sms-t fogunk kapni, hogy pontosan mikor. De az már biztos nem sokára lesz.

Ma egy hónapja költöztünk el, és a kábeltévét (aminek dögöljek meg, ha értem, mi köze a vezetékes telefonhoz) még csak most kezdjük majd intézni. Majd írok a kora őszi műsorokról.