Az angolokat úgy ismertem meg, mint akik minden fontosabb döntést végül ésszel hoznak meg. Az európai integrációba is így léptek be, és így könyököltek ki minden külön utas megoldást maguknak.

De most valami alapvetően megváltozott. Illetve változik egy ideje. Értelmes, egyenes, jó szándékú volt kollégáim vadulnak meg a facebookon, és osztogatnak meg bevándorló ellenes tartalmakat, nyilvánvaló hazugságokat, amiket valószínűleg azért hisznek el, mert saját helyzetük relatív romlása nyitottá teszi őket a bűnbakok keresésére. (Mindeközben – legutolsó információim szerint – velem semmi bajuk, de hát az előítélet pont így működik).

Ami most Nagy-Britanniában történt, az méltó a jelenlegi magyar közéleti színvonalhoz: Beparáztatott embereket vezetnek meg minden elképzelést felülmúlóan gátlástalan és aljas politikusok. Ezek közül még a legkevesebb, hogy az egész Brexit népszavazás csak azért jött létre, mert David Cameron magánál akarta tudni a UKIP szavazatokat is, és elég arrogáns volt ahhoz, hogy elhiggye, ez biztos sima ügy lesz (én is azt hittem), és egy vakmerőnek látszó, elegáns húzással írja be magát a történelembe. Hát most beírta, csak majd nem a „nagy formátumúnál”, hanem a „balfasznál” lehet rákeresni.

A hangulat Európában kezd nagyon kellemetlenné válni. Nem tudom, mi fog kisülni belőle, de ez klasszikusan az a helyzet, amire majd a komolyabb gond bekövetkezésekor vissza lehet mutatni, hogy hát igen, itt már egyértelmű volt, hogy ez lesz.

Igazából egy dologról szeretnék írni. Időtlen idők óta látok listákat a világ mindenféle dolgáról, amiknek olyan címeket adnak, hogy 8+1 dolog, amit nem tudtál a töppedt iker szarkómáról, vagy 4+1 dolog, amit nem volt pofád megkérdezni a szomszédodtól (és igazad volt). Ezek hülyeségek. Sorrenben: 8+1=9 és 4+1=5. Az ilyesminek akkor lenne értelme, ha a lista utolsó tagja valamiért kakukktojás lenne a sorban. A +1-ezést nem kötelező alkalmazni, hanem lehet, amikor értelme van. Ezt az alapelvet amúgy általában is megfontolásra javaslom a világ minden dolgával kapcsolatban.

Nagyon homályos emlékeim szerint a totó 13+1-ének van valami hasonló háttere, de hogy mi az, nem emlékszem. Ha valakit érdekel, kérdezze meg kommentben, egy másik kommentelő meg válaszoljon rá.

 

Hát de nem? Itt tudsz lájkolni.

Vállalkozást alapítottam a napokban, és örömmel láttam, hogy ehhez ma már nem kell kimozdulni az íróasztal mellől még Magyarországon sem. Mindent el lehet intézni elektronikusan, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez milyen nagyszerű.

Azért lenne pár általános észrevételem. Az ügyfélkapu mindent átsző, a legkülönbözőbb helyekről érhető el, ami szintén tök jó. Így találkoztam az „Ügysegéd” nevű webes alkalmazással, ami valamelyest hasonlít annak az első verziójára, ahogy én elképzelném az elektronikus ügyintézést.

A felhasználóbarátság egyelőre súlyosan a jövő zenéje. Mindenhol van valami kis segítség ikon, de ahol úgy éreztem, hogy szükségem van rá, és kattintottam, kivétel nélkül teljesen használhatatlan, saját magát saját magával definiáló jogszabályi hivatkozásokra leltem, amik egyrészt növelték a bizonytalanságomat, másrészt bátorságra tanítottak: majd az idő eldönti, hogy beleszaladtam-e egy-egy súlyos félreértésbe.

Abszolút kedvencem a kamarai regisztráció volt. Csak röviden írom le azoknak, akik nem tudják: Ez egy olyan szervezet, ahova kötelezően be kell fizetni egy bizonyos összeget rendszeres időközönként, a cserébe kapott szolgáltatás viszont nem azonosítható. A regisztráció véglegesítése előtti pillanatban már piros betűkkel olvashattam, hogy a tartozásom e pillanatban ötezer forint. Hogy ezt esetleg befizethetném kártyáról, vagy legalább egy számlaszámot felvillantottak volna a másodperc huszonnegyed részére, az mind a sci-fi műfajába tartozna, az meg nem komoly dolog. Búcsúzóul azért meglengették a mutatóujjukat felém, hogy semmilyen körülmények között el ne felejtkezzek a kötelezettségeimről.

A beszédes dolog ebben az egészben szerintem az, hogy ezt az egészet átszabni átlagemberek számára érthetőre, és gördülékenyen használhatóra abszolút nem lenne egy beláthatatlan volumenű és bonyolultságú feladat. Szokás fikázni a kommunikációs szakembereket. Hát ez pont egy olyan terület, ahol rájuk éppen erős szükség lenne, csak valahogy nem volt a környéken senki, aki célratörően, összefüggéseket látva, a felhasználó fejével gondolkodni képesen tudna információkat célba juttatni. Nyilván a büfé és a ruhatár között fel-alá rohangálva keresték őket.

Nekem kellemetlen, hogy a magyar kapitalizmus története legújabb fejezetének huszonhatodik évében fel kell hívnom a figyelmet valami egészen alapvetőre. A dolog azért nem teljesen meglepő, hiszen a magyar kapitalizmus a feudalizmus dögszagát árasztja.

Ezrek leírták már, hogy mi a baj a taxisokkal úgy általában, és ők maguk ugyanezen a színvonalon, vagy még ez alatt nyilvánulnak meg a kérdésben, miközben az Über rendes, profitorientált kapitalistaként használja ki a helyzetet, meg a vele kapcsolatba kerülőket.

A facebookon Jézus második eljövetelének kijáró rajongással tolják a megvezetett emberek az Über szekerét, és segítenek közvetíteni a cég parasztvakító üzenetét, miszerint itt valami szabadságharcról van szó. Cikkek jelennek meg, ahol kismamák lelkendeznek, hogy a legjobb dolog, ami életükben történt velük, hogy éjszaka überezhetnek.

Hadd adjak egy közeli, meg egy távoli képet a dologról, amikre nem nagyon fókuszál senki. Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy az Über olcsó. Ez az appal megtakarított működési költségen, meg a taxisokat sújtó extra kiadások elkerülésén kívül azért is van, mert az árak úgy vannak belőve, hogy azok egész jó kis bevételi forrásnak tűnjenek azoknak, akik meló után még szívesen bevételeznek pár ezrest.

Ugyanis az überezésből, mint főállásból nem igazán lehet megélni. Amint elkezdi az ember rendesen halmozni a kilométereket, ennek megfelelően karbantartani az autóját, illetve fizetni a megnőtt terhelés alkatrészekre gyakorolt hatásának költségeit, meg a havi ötvenezret, ha feltételezzük, hogy mindezt KATÁ-s vállalkozóként teszi, meg rájön, hogy tulajdonképpen nem akkor überezik, amikor kedve van, hanem amikor vannak utasok, kisvártatva arra is rá fog jönni, hogy valami alapvetően nem stimmel.

Az nem stimmel, hogy ez egy új üzleti modell, aminek a szexi neve sharing economy, a XXI. századi fősodor mögött egyéb tartalmi elemei régebbi időket idéznek. Az történik ugyanis, hogy ez a $62.000.000.000 (hatvankét milliárd dollár) értékűre becsült cég úgy vágott alá a taxik árainak mindenfelé a világon, hogy ennek költségeit elsősorban a „saját” sofőrjei fizetik meg. Vegyük észre: ha egy Über sofőrrel bármi történik, csak magára számíthat. Nem jár neki betegszabadság, nem jár neki táppénz, nem jár neki fizetett szabadság, egészségpénztár, fizetési előleg, felmondási idő, végkielégítés, baráti áras autószerviz, semmi, de még HR-est se kell fizetni, aki az ilyesmiket intézné. Felhalmozott tartalékok nélkül belecsúszni egy gazdasági totálkáros fiaskóba a kocsival egyet jelent a világ végével az überes sofőr számára.

Kicsit távolabbról szemlélve tehát van egy irdatlan nagy cég, akinek mondjuk tényleg kell jogászokat fizetni, meg – globális mércével mérve – egy maroknyi adminisztrációs csapatot, de azon kívül az app nagyjából mindent elintéz. Elsősorban azt, hogy minden bevétel (a hangsúly a „mindenen” és a „bevételen” van) 20%-a az Überé legyen. A konstrukció kellően előrehaladott szakaszában kinyírja a hagyományos taxizást, és egyszer csak nem marad más, mint a multi milliárdos cég, és a szarért-húgyért gürcölő, a végletekig kiszolgáltatott sofőrök, köztük az ostyavékony fizetett alkalmazotti réteggel, akik a seggüket verhetik a földhöz, hogy nem sofőrként kell megélniük.

Innen már szépen látszik egy nagyon csúnyán kettészakadt társadalom képe, ami meghökkentően hasonlít a feudalizmusbeli felállásra, de hogy elsőre könnyebben befogadható legyen, egyelőre csak nevezzük XIX. századi, lejáratott kifejezéssel kizsákmányolásnak.

Ha valaki Über sofőr, vagy ha Überrel utazik, nem vitatom, hogy jó oka van rá, és a hétköznapokban segít a dolog, csak szerintem érdemes tudni, hogy közben mi épül szorgosan. Attól persze még lehet csinálni, elkapni a kormányt az állam dolga, de az csak áll terpeszben, elkerekedett szemmel, mint akinek hirtelen műholdvevőt installáltak az ánuszába, és az első ötlete a géprombolás. Akárhogy is: lelkendezve, ingyen reklámozni ezt a céget legalábbis ellentmondásos.

Egy ilyen írás végén nyilván fel kell, hogy merüljön, hogy akkor mégis mit kéne csinálni. Természetesen nincs konkrét megoldási javaslatom, de szerintem a XXI. századdal együtt kell mozogni, és integrálni kell, illetve ki kell terjeszteni az új technológiát / modellt azzal, hogy nagyon gyorsan és határozottan meg kell erősíteni a kiszolgáltatottaknak nyújtandó garanciákat és védőhálót. Egyszerűen abból kell kiindulni, hogy jelenleg a milliárdos profit egy része az embertelenség pénzben kifejezett értéke, márpedig azzal nem elegáns kalkulálni.

 

Ha te sem értetted, hogy ezt miért nem lehet mindenfelé olvasni, akkor itt lájkolhatod az oldalt, ha meg hülye balos kirohanásnak tartod az egészet, akkor itt.