Kicsivel a menza fölött

Mióta az új rend szerint működik a menza, nem csak húsmentes ételt nem találok, hanem legtöbbször semmilyet, ami kicsit is izgalomba hozna.

Nem baj. Úgy döntöttem, hogy akkor majd én felizgatom magam, és saját készítésű kaját hozok be egy műanyag tálkában – aminek a stílusosságával kapcsolatban azért ambivalens érzéseim vannak.

A csirkemell darabokra fehéredő kérget sütöttem, szórtam rá egy kis lisztet, hogy itt-ott megbarnuljon, megdelikátoztam, vastagon megtárkonyoztam, sütöttem, aztán apróra vágott hagymát szórtam hozzá, közben fel-felöntöttem nagyon kevés forró vízzel, de azt mindig le is főztem róla, és mikor szinte kész lett, belekevertem a kapros kecskesajt darabokat, és egy kis majonézt. Burgult fogok enni hozzá, amihez egyetlen gerezd felszeletelt fokhagymát adtam.

Cs-től K-ig

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Addig eléggé egyértelmű a helyzet, hogy a kockára vágott csirkemell darabokat rádobom a forró olajra, és egy kis fehér kérget sütök rá, miközben delikáttal szórom meg – kicsit jobban, mint ahogy elsőre indokoltnak tűnne.

Nincs mit meglepődni azon sem, hogy aztán az egészet felöntöm hidegvízzel, és alaposan ellátom tárkonnyal. Kicsit nagyobb lángon, fedő alatt forrásig juttatom, majd csendesebbre veszem, és bugyborékolón tartom, amíg a hús kellően meg nem puhul.

Még pár szem, a hússal megegyező méretűre vágott krumplit is belepottyantok a fazékba, de aztán (és van, aki erre felszisszen) rögtön beborítom a felvagdosott zsenge kelkáposzta leveleket! Ez persze már jó pár púpos kiskanál őrölt köményért kiált, de a pirospaprikát is szívesen fogadja, így amellett sem szól érv, hogy azt megtagadjuk tőle.

Míg az eddigieket egészen a késznek tekinthető állapotig óvatos forrásban tartom, elkészítem a rántást, majd összedolgozom őket. Neki is lehet látni – feltéve, hogy az ember felülemelkedett már dacos kisgyerek énjén, aki annak idején eltiltotta a kelkáposztától.

Mangó

Aki életében evett narancsot, de úgynevezett 100%-os narancslevet is ivott már, tudja, hogy mekkora különbség van az eredeti gyümölcs (illetve az abból facsart lé), és a boltokban kapható folyadék között.

A mangó esetében még ennél is jelentősebb a különbség. A gyümölcs az általam eddig kóstoltak közül talán a legfinomabb, és ez természetesen facsart állapotára is igaz. Kerestük is a lehetőséget, hogy együnk, igyunk belőle.

Damaszkuszi szállásunk közelében például jónéhány gyümölcsmixelő volt, ahol narancsot, kiwit, mangót, epret, banánt, és még pár gyümölcsöt lehetett kevertetni. Az így készült turmixok elképesztően finomak voltak. Érdekes volt ugyanakkor, hogy a gyümölcsök keverésére szakosodott intézményekben a legtöbbször iszonyú nehézségekbe ütköztünk, amikor elsoroltuk, hogy milyen gyümölcsöket szeretnénk összekevertetni. Annyira voltak meglepve, mintha soványtejes marhavért követeltünk volna.

Pozitív tapasztalatainkon fellelkesülve dobozos mangólét is vettünk. Az első kortyok halványan emlékeztetnek a mangóra, de inkább egy olyan mellékíz mentén, ami nem játszik szerepet abban, hogy szeretjük a gyümölcsöt. Minden további korty fokozta az elbizonytalanodást, ami döntésünk helyességét illeti. Az utolsó, tétován lenyelt korty után ért meg igazán az ítélet: nem érdemes ilyesmit inni.

Az általunk evett és ivott mangók kívülről haragoszöldek voltak, ennek ellenére teljesen érettek, és belül narancsszín árnyalatúak. Úgy tűnik, hogy ennek a gyümölcsnek legalább annyi variánsa van, mint pl. az almának.

Az egyetlen ok

Az utóbbi időben jelentősen szűkítették a menza kínálatát; cserébe a szerényebb választék hosszabb ideig érhető el. Az elvvel tulajdonképpen nincs bajom, de szomorúan tapasztalom – immár többedszer –, hogy az új működési módnak elsősorban a húsmentes ételek estek áldozatul. Ennek megfelelően ma sem találtam semmi említésre méltót. Ez az egyetlen oka, hogy a jól átsütött, mégis omlós, remegő zsírral fedett sertésoldalast választottam, és ettem meg az utolsó morzsáig.

Török kávé

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Az utazó – főleg, ha pökhendi – hajlamos más országok, a sajátjától eltérő szokásait és produktumait úgy észlelni, mint olyanokat, amik kevésbé sikerültek az otthon megszokottnál. Az ilyen esetek egy jelentős részében egyszerű tévedésről, korlátoltságról, intoleranciáról van szó.

Szíriában és Jordániában is ittunk kávét. Rögtön kiderült, hogy náluk az alapértelmezés az ún. török kávé. Ez úgy készül, hogy az őrölt kávéra lobogó forró vizet locsolnak, majd hagyják leülepedni, és – az utolsó egy-két rövid korty kivételével – kihörpintik.

Magamra nézve szigorú követelménynek tartom, hogy meggyőződjek róla, hogy nem az első bekezdésben említett hibát vétem-e, amikor megítélek valamit. Végiggondoltam tehát a dolgot alaposan, és ki merem jelenteni, hogy nem, nem hibáztam, hanem az objektív valóságról beszélek, amikor azt mondom, hogy a szír és jordán török kávé szar.

A nálunk megszokott, átszűrt kávé aromája nem tud előbújni, brutális, keserű nyersesség hatalmaskodik fölötte, a leülepedés pedig soha nem elég tökéletes. Sajnos tehát ez a módszer olyan technológiai alantasságot, olyan gasztronómiai igénytelenséget testesít meg, ami teljességgel tönkreteszi a kávézásban rejlő lehetőségeket.

Sajnos e két országban nem elégszenek meg ennyivel. Ha jól gondolom, még a pörkölés fázisa környékén – kardamommal kezelik a kávészemeket (A kávészemek furcsa fénye szerintem ettől van; minden más furcsaság pedig azért, mert nem tudok fotózni). A magok erejére jellemző, hogy egy kancsó teába pl. egyetlen széttört szemet kell tenni belőle. Ezzel szemben ezeknél a kávéknál a mértékegység a marék / kancsó lehet. A végeredmény egy olyan főzet, aminél az önkéntelen összerándulást a hirtelen ijedtség követi, hogy az élettel összeegyeztethetetlen vegyszer került az italunkba.

A többiek egyébként nem értenek egyet velem.

Piknik

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

A Vörös tenger jordániai partján nem kezdődik korán az élet, inkább csak tizenegy óra körül kezdenek szállingózni az emberek. Akkor azonban, nem mondom, hogy kapkodva, de azért minden felesleges időhúzás nélkül munkához látnak.

A pácolt darált húst rejtő zacskóikat kilyuggatják, és fellógatják őket. Miközben a felesleges nedvesség távozik, egy bádogdobozban tüzet raknak, és hamar faszenet csinálnak a beletett fából. Közben előkészítik a húst kebabnak, és már teszik is fel a kis nyársaikon sülni. A nők mindeközben a saláták, szószok, öntetek elkészítésével foglalatoskodnak – szigorúan külön, egy másik napernyő alatt. Időnként egy-egy férfi átmegy valami konkrét dologért, de inkább csak a gyerekek járnak közöttük. A (nukleáris) családoknál más a helyzet: ott együtt vannak, de a munkamegosztás hasonló.

A damaszkuszi Haretna étterem

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Az Amman – Damaszkusz buszjáraton egy Szíriában orvoslást hallgató jordán lány ellátott minket pár hasznos információval a szírek fővárosának élvezeti forrásaival kapcsolatban. Az éttermek közül a Haretna nevűt ajánlotta, mint olyat, ahol korrekt áron lehet igen finomat enni.

Az ajánlást elfogadtuk, és az utazás legcsodálatosabb, túlzás nélkül vallásos élményt nyújtó gasztronómiai tapasztalatával lettünk gazdagabbak. Arra számítva, hogy a többiek az utolsó pillanatban visszatartanak majd, fel akartam állni az asztalunk tetejére, hogy sírva-ordítva szavaljak el egy a helyszínen rögtönzendő költeményt a szír-magyar barátságról, mivel azonban a szintén a katartikus élmény eufórikus, de bénító hatása alatt álló utastársaim segítségére a jelek szerint nem számíthattam, végül magam álltam el a kínos helyzet ígéretével terhes szándékomtól.

Ezen a helyen – a nemzetközi hitelválság jelenlegi állása szerint – öt ember mintegy száz dollárnak megfelelő szír fontért egy-egy, kivétel nélkül hibátlan fogásokból (friss gyümölcslé, leves, főétel, gyümölcstál, vízipipa) álló, a halálos adag 71%-ára rúgó mennyiségű ételkölteményt fogyaszthat.

Egy érvvel kevesebb a vegetáriánusoknak?

Magyar tudósok az emlősállatok egy teljesen új faját tenyésztettek ki. Az ízletes húsú, gyönyörű szőrméjű növényevők különlegessége, hogy haláluk nem ébreszt részvétet az emberekben, így sokak számára elfogyasztásuk sem vet fel erkölcsi aggályokat.

Az elsőre talán lehetetlennek tűnő jelenség hátterében a szóban forgó állatok személyisége áll. A tudósok a póniló méretű, de jellegében leginkább a szarvasmarhával hasonlóságot mutató állatok génjeibe életuntságot és halálvágyat kódoltak. De nem elégedtek meg ennyivel.

Az állatok természete egyszerűen elviselhetetlen. Gyűlölködnek, gáncsoskodnak, az emberek ellen irányuló terveket szőnek, minden alkalmat megragadnak, hogy árthassanak, ha máshogy nem, hát szavakkal. A tenyésztelepre látogató emberek háta mögött gúnyosan összesúgnak, kinevetik őket, rájuk ijesztenek, igyekeznek megtalálni, és otromba tréfák tárgyává tenni valamely testi tökéletlenségüket, és sorolhatnám. Ötletekből kifogyhatatlanok.

A kísérleti telep szabadon látogatható, sőt, ingyenes buszok viszik az érdeklődőket a szervezett túrákra, melynek során a vendégek megismerhetik az új fajt, vásárolhatnak vagy rendelhetnek húsából, vagy az étteremben is megízlelhetik őket. A szakemberek szerint az üzletek polcain legkorábban januárban találkozhatunk az újfajta húskészítményekkel.

Pizza

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Megrendeltük a pizzát. Nem volt az étlapon; egy korábbi akcióból maradt a kínálatban, vagy legalábbis tudták, miről beszélünk. Arról a harminckét centis pizzáról, amin szalámi, kolbász, sonka, bacon, marharagu, sajt és pepperoni van. A film már be volt készítve, mire a futár megérkezett. Tányérra nem volt szükség, csak kést, villát, poharat vettünk elő, és kólát tettünk az asztalra.

Jóval kevesebb volt hátra a filmből, mint amennyi lement belőle, mire végeztünk a pizzánkkal, meg a fejenként bő egy liter kólánkkal. Későre járt már, így haza indultam.

Az úton csak vánszorogtam, kissé melegem volt, hosszan és feszítően ásítottam, meg-megálltam böfögni, ami pillanatnyi könnyebbséget jelentett csupán. Otthon leültem a kisszékre, és pár mély lélegzet után, nagy terpeszben, homorított háttal előrehajolva kioldottam az egyik cipőfűzőmet, majd pihentem egy kicsit, és megismételtem a műveletet a másikkal is. Felálltam, lerugdaltam a lábamról a csukát (őrültség lett volna ezt is kézzel, előrehajolva csinálni), gyorsan elmentem WC-re, fogat mostam, és lefeküdtem aludni.

Azaz az ágy szélére ültem, és onnan ereszkedtem lassan fekvő testhelyzetbe. Csak hanyatt tudtam feküdni, azt is úgy, hogy kicsit jobbra görbítettem magam, hogy – akár a májamnak jutó hely rovására – nagyobb teret engedjek a gyomromnak. Csak ekkor tűnt fel, hogy valósággal lihegek. A későbbiekben lehetőségem volt megfigyelni, ahogy ez szuszogássá szelídül, ugyanis hajnali négyig tartó, rendíthetetlen éberségemet semmi nem ingathatta meg. Kiszáradt számat nyalogatva bámultam a plafont vérágas szemeimmel, néha felkönyököltem böfögni egyet, és időnként úgy hallottam, azt mondom halkan: jaj. És ez szóról szóra így ment, meg sem tudom mondani, hány alkalommal.

Ütemterv

Nem tudom, van-e valami, amit jobban utálok, mint az ütemterv készítést. Talán a szalontüdőt…

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás: