Címke: #jordánia

Piknik

 

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

A Vörös tenger jordániai partján nem kezdődik korán az élet, inkább csak tizenegy óra körül kezdenek szállingózni az emberek. Akkor azonban, nem mondom, hogy kapkodva, de azért minden felesleges időhúzás nélkül munkához látnak.

A pácolt darált húst rejtő zacskóikat kilyuggatják, és fellógatják őket. Miközben a felesleges nedvesség távozik, egy bádogdobozban tüzet raknak, és hamar faszenet csinálnak a beletett fából. Közben előkészítik a húst kebabnak, és már teszik is fel a kis nyársaikon sülni. A nők mindeközben a saláták, szószok, öntetek elkészítésével foglalatoskodnak – szigorúan külön, egy másik napernyő alatt. Időnként egy-egy férfi átmegy valami konkrét dologért, de inkább csak a gyerekek járnak közöttük. A (nukleáris) családoknál más a helyzet: ott együtt vannak, de a munkamegosztás hasonló.

Szíria, Jordánia

 

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}

Úgy hallottam, hogy most már tényleg rosszra fordul az idő. Éppen akkor, amikor felújítás miatt elzárták a házban a gázt, így melegvíz és fűtés sincs az elkövetkezendő bő két hétben. Meg aztán az utóbbi időben többször is előfordult velem, hogy a munkahelyemtől térben és időben is távol, rutinszerűen a zsebemhez nyúltam, hogy nálam van-e az adott esetben teljesen felesleges dolgozói belépő kártyám. (És nálam volt).

 

Szóval minden egy irányba mutat: Húzzak el innen Szíriába és Jordániába.

 

Ezúttal nem viszek szeszt, mert úgysem vagyok képes néhány napnál tovább folytatni a preventív ivást, inkább majd fosok. (Ez ellen az alkohol sem védett meg végül is egyik utazásom során sem). Olvasni Arthur Koestlertől viszem a Párbeszéd a halállal című regényt. (Eredeti címe a magyar kiadásban csak az alcím rangig vitte: A spanyol testamentum). A telefonomat – a busz utakra és egyéb üresjáratokra, amikor nem lesz kedvem vagy tehetségem olvasni – feltöltöttem metállal, rockkal, ’70-es, ’80-as évekbeli slágerekkel, technoval, klasszikus zenével, és olyanokkal, amikről el sem tudom képzelni, hogy mi lehet a műfajuk.

 

Persze nem ezektől tervezem jól érezni magam, hanem a naptól, a kultúrától, a történelmi emlékektől, az emberektől, a szokásaiktól, a kajától, a tengertől, meg még majd kiderül, mi mindentől.