Brrringázás

Na ez jó mulatság… vagy hát férfimunka volt. Megemlítenék pár szubjektíve jelentős mérföldkövet a túrával kapcsolatban.

A HÉV-en kiderült, hogy P külsőjének véres a torka, azaz szálszakadásos a futófelület szélén. Úgyhogy bementünk Szentendrén egy ottani biciklis boltba, ahol nem rövid morfondírozás után vett egy 4e Ft-os darabot, amit a fizetés után mégis soknak ítélt, így visszaadta. T-vel halásztak a kidobott gumik közül egyet, amit gyorsan majdnem fel is tettek, mikor kiderült, hogy szakadt a pereme. Megesküdnék, hogy ez közvetlen összefüggésben lehet azzal, hogy kidobták. Turkáltak még egyet, az jó lett.

Élcelődés közben arra lettem figyelmes, hogy tulajdonképpen az én hátsómon is ki van fékezve egy darab a külsőből. Meg a felni mellet is el van szakadva. Mivel többeknek volt olyan tapasztalata, hogy ilyen sérüléssel még elég sokat lehet bringázni, elhatároztam, hogy a mai napot még lejátszom vele, aztán kap a bringa két új gumit a héten.

Továbbindultunk. Már majdnem hét perce mentünk, amikor hallani kezdtem, ahogy minden pördületnél a fékpofához ér a szálszakadásos kitüremkedés. Aztán a rettegett sziszegő hang. R szülei szerencsére pár méterre laknak a helyszíntől. Oda letettük a bringát, és R-ével visszamentem gumiért. A 26″-osok sorából az eladó csaj szakmai segítségével leakasztottam egy aszfaltgumit. Mivel gyanakvó típus vagyok, le is olvastam róla, hogy tényleg 26″-os. OK, akkor vissza. 27″-es volt. Vissza. Valódi 26″-osból csak terepgumi volt. Az életkedv 17%-os csökkenése mellett megvettem, és visszatekertem R-khez. T, R és D segítségével feltettük. Már az első pár méteren éreztem, hogy ezt sokkal nehezebb tekerni (további 23% életkedv deficit): ezért is cseréltem le annak idején – kb. a második napon aszfaltgumikra az eredeti terepeseket.

Innen már csak jókedvűen bringázni kellett, kb. azzal az érzéssel, mintha egy csapágyas Zetort húznék magam után. Voltak emelkedők, amik már jellegüknél fogva is kellemetlen dolgok, de amikor végük van, akkor legalább lehet lefelé gurulgatni, lendületet szerezni. Feltéve, hogy aszfaltgumija van az embernek. Ekkor már voltak pillanatok, amikor hangosan káromkodtam (-9%). A szembeszélben homokban tekerésnél (-31%) már inkább sírdogálni lett volna kedvem, de mivel az falja az energiát, inkább halkan káromkodtam.

Végül a computer 76 rettenetes km-t jelzett a lakásba érkezésemkor. A Batthyányról hazafelé elkezdett csöpörészni az eső, úgyhogy beleálltam a pedálba, hogy a komoly zuhé előtt befussak. Most úgy látom, hogy végül nem kezdett el rendesen esni.