Magyarországon az utóbbi néhány évtizedben sajátosan alakul a szláv nyelvek megítélése. Ebben biztosan szerepet játszik többek között az is, hogy az orosz kötelező tantárgy volt, illetve hogy a környezetünkben számos, a szláv nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélő nép él.
A szlovák nyelv a témakörrel foglalkozó humoristák kedvelt célpontja. Azt sugalmazzák, hogy ez a nyelv egész egyszerűen nevetségesen hangzik a magyar fül számára. Ezzel a triviális igazsággal nem is szeretnék vitatkozni. Annál is inkább, mert azt hallottam, hogy a lengyelek valami egészen hasonlót éreznek, amikor szlovákokat hallanak beszélni: mintha játék-lengyelt hallanának, ismerősen cseng, de nem érthető pontosan, a szavak, ami a hangzásukat, illetve végződéseiket illeti, mindig valami vicces fordulatot vesznek…
A hétvégén – egy egyébként csehül, magyarul, angolul és németül is tudó – szlovák sráccal érintettük a témát, aki érdekes új adalékokkal szolgált. Ő azt állította, hogy szlovákként lengyeleket hallgatni a hallgató teljes élettartamára vonatkozóan garantált szórakozást jelent, hiszen csak egészen rövid ideig kell várni, amíg felbukkan a következő azonosan hangzó, de lényegesen eltérő jelentésű szó. Ez ugyan nem ellenőrzött információ, de Dusan szerint ezek a jelentésbeli eltérések legtöbbször a szexualitás, vagy az emésztőrendszer működése körül összpontosulnak.
Magyarként tehát, ha jól akarunk szórakozni, szlovákokkal meséltessünk magunknak arról, hogy milyen nevetséges a lengyel nyelv. De mindenképpen szlovák nyelven, mert az minket feltétlenül jó kedvre derít, ugyanakkor szlovák segítőnknek is boldog perceket szerez újra és újra átélni a lengyel nyelv vállalhatatlan szóhasználatát.
egypercesek 
Hillnek kellene megküldeni értekezéseteket erről a ki kin nevet témáról – ő erről egy egész könyvet írt. /mi, európaiak/
KedvelésKedvelés