Tudomány

A közvélekedéssel ellentétben a tudomány lehet izgalmas, életszagú is.

F. Zoltán egy posztgraduális kutatói ösztöndíjjal fél évet tervezett Németország egy festői vidékén eltölteni. Szorosan vett kutatási területén végzett tevékenyégén kívül vállalta, hogy társadalomtudományi megfigyeléseket is végez. Egy baráti levelezési listán rendszeresen utalt is rá, hogy újabb, esetenként megdöbbentő és/vagy katartikus hatású, felfedezéseket tett. Az ezeket firtató kérdésekre azonban rendszeresen kitérő válaszokat adott.

Nyáron meglátogatták a barátai, és szóban is faggatták, de továbbra is eredménytelenül. Egy esti összejövetelen, sörözgetés közben ismét előkerült a téma. Faggatták, hogy legalább egy-két apró részletet, vagy utalást ejtsen el. De nem. Aztán kérlelték, majd viccesen fenyegették, később játékosan meglökték.

Zoltán erre kerek-perec letagadta korábban tett ígéretét. Egy pillanat alatt heves szóváltás alakult ki, kisvártatva lökdösni kezdték, és amikor a „Nem szedtek ki belőlem semmit!” mondat is elhangzott, elsült az első ütés is, amit mindenféle döbbent csend, vagy megszeppenés nélkül követett még jópár, majd az egész baráti társaság egy ütlegelő, rugdosó forgataggá vált – középen-alul Zoltánnal.

Az eset utólag minden érintettet megdöbbentett. Tisztázták, hogy mindannyian hibásak voltak abban, hogy a helyzet így alakulhatott, és nem beszéltek többet a dologról. Egészen addig, amíg Zoltán nem publikálta kutatási témájában elért eredményeit – anélkül, hogy a társadalomtudományi vonatkozásokról egyetlen szót is írt volna… Barátai kíváncsisága szinte az elviselhetetlenségig fokozódott. Kérdezgették, kérlelték, felszólították…