Vese

Ma kávézás közben el szerettem volna mesélni egy vesével kapcsolatos történetet, de már az előzményeket is olyan plasztikusan sikerült felvezetnem, hogy a hallgatóság egy tagja kifejezetten megkért, hogy magát a történetet ne hozzam a tudomására. Hogy a katarzis teljesen el ne maradjon, inkább ideírok egy másik vesés történetet.

Engem életemben hétszer soroztak. Ezekhez a performanszokhoz kapcsolódóan mindig el kellett mennem orvos(ok)hoz, hogy megfelelő írásos hátteret teremtsünk a sorkatonai szolgálatom elkerülése érdekében alkalmazott érvelésem alátámasztására. Az egyik ilyen alkalommal reggeli vesevizsgálatra kellett mennem.

Jóformán hajnalban kellett kelnem, és nem szabadott könnyíteni magamon, azonban meg kellett innom 1 liter vizet. Megjelentem a vizsgálaton. Szűk fél óra várakozás után egy durva modorú, kb. 127 kg tömegű nő fogadott, és arra kért, hogy vetkőzzek le félig-meddig, hadd ultrahangozza meg a hólyagomat. Ekkor már inkább a kuporogva guggolás lett volna az adekvát testtartás, de azért felfeküdtem. Hideg zselét kent a hasamra, de nem azzal a gyengédséggel, ami romantikusan ellensúlyozta volna a helyzetből fakadó barátságtalanságot, hanem határozott, sulykoló célratöréssel. Amikor jól bekent(e még a fanszőrzetem útjába kerülő részét, meg az alsógatyámat is), úgy elfáradt, hogy a vizsgálat lényegi részében már a komplett jobb karjának a súlyát a hólyagomra helyezte. Ólomsúllyal csörgedeztek a másodpercek, miközben tiszteletreméltó alapossággal végigjárt minden négyzetmillimétert.

Elsőre meg se hallottam, hogy végeztünk, csak a szemrehányó, emelt hangú ismétléskor eszméltem. Nagy levegőt vettem (persze csak mellkasba), felkönyököltem, és összeszorított ajkakkal és csukott szemmel kicsit az oldalamra fordultam és összekuporodtam, majd a lehetőségeimhez mérten ezt a testhelyzetet tartva leléptem a műkőre. Elkezdtem lassan öltözködni, de egy kiáltás, és pár felém dobott törlőpapír állított meg: csutakoljam le magam. Nagyjából megtettem, udvariasan elköszöntem, és azonnal a WC-be botorkáltam, kétségbeesetten keresve azt a kompromisszumos tempót és lépéstechnikát, amikor már elég gyorsan, de még nem túl rázósan haladok. A következő 5-8 percet cérnavékony, könnyebbülést alig hozó vizeléssel töltöttem – közben a WC látogatók 3 generációját búcsúztattam el.