A kávémat, vagy bármilyen folyadékot, amit hozzáadott cukorral kell elkeverni, a leggyakrabban egyszerű lögyböléssel szoktam összedolgozni. Ezt a vegyészek titrálásnak hívják. Előnye, hogy nincs szükség hozzá kanálra, ezért akár extrém környezetben is, pl. dzsungelben, és/vagy ellenséges vonalak mögött, – ahol ésszerűen kell korlátozni a magunknál tartott eszközök számát – hibátlanul fel tudom oldani a cukrot a gravírozott kristálypoharamban.
Titrálás
Közzétéve
egypercesek 
A titrálás egy kémiai eljárás – segítő szándékkal megkísérlem röviden a lényeget ismertetni:
van egy anyagunk /oldatunk/ aminek a koncentrációját nem ismerjük pontosan. tudunk olyan reakcióról, ami valamely adalékanyag ISMERT arányának beállása esetén LÁTVÁNYOSAN bekövetkezik.
Az adalékanyagot apró adagokban adagoljuk az oldathoz, figyelve, mikor indul be a reakció – ebből /a beálló reakciókor elhasznált adalékanyag mennyiségéből és az összmennyiségből/lehet viiszakövetkeztetni az eredeti anyag induló összetételére.
A mérés pontosságát segíti, ha az összetevők jól össze vannak elegyítve – ehhez speciális formájú lombikot használnak, bő testtel, viszonylag keskeny szájjal /lásd dekantálók a vörösborhoz/, és a művelet során folyamatosan, körkörösen lengetik, a jobb elkeveredés érdekében.
Na, ez utóbbit mintázza a kávéban elkeverni szánt rákkeltő pöttyöcske feloldása kanál nélkül.
olyan, de nem teljesen az.
KedvelésKedvelés
ha csakugyan ennyi hiányzik a tökéletességedhez, itt van komolyan is:
A térfogatos elemzési módszerek (titrimetria) alkalmazása közben a pontosan mért vizsgálandó anyag oldatához olyan ismert töménységû un. mérõoldatot adunk, amely a meghatározandó alkatrésszel gyorsan és teljesen végbemenõ reakcióba lép. A vizsgálat során a fogyott mérõoldat térfogatából a keresett alkatrész mennyisége kiszámítható. A meghatározás akkor pontos, ha a mérõoldatból annyit adagolunk, amennyi a reakció befejezéséhez éppen szükséges. A mérõoldat koncentrációját mol/dm3-ben adjuk meg, pontosságát a faktorral fejezzük ki.
A titrálás alatt a titrált oldat összetétele folyamatosan változik. A meghatározandó anyag koncentrációja fokozatosan, majd a reakció befejezõdésekor a titrálás végpontjában ugrásszerûen csökken. A reakció végpontjának jelzésére általában indikátorokat alkalmazunk.
akkor élvezetes /számomra/ a művelet, ha látványos színváltozással jár: átcsap színtelenből bíborba – de olyan is volt, mikor sárgából narancsba kellett átvinni – és, hogy mikor “teljesen” narancs, és már “egyáltalán” nem sárga, azt eltalálni /nekem/sohasem sikerült – általában csak csorgattam, forgattam, és már nem narncsosodott tovább, míg aztán megálltam, kicsit vissza”csaltam” a jegyzőkönyvben, – magyarul a pontos mérés végén alkalmaztam egy becslést, – és kaptam egy kettes-hármast, ugyancsak becslésen alapozva.
nem voltak ezek a gyakorlati tárgyak az erősségeim.
így lettem aztán azzá, ami most vagyok.
itt aztán tökmindegy, mikor csap át a sárga narancsba
ha érted, mire gondolok
KedvelésKedvelés