Ismerős?

Mentem az utcán, és szembejött valaki, akivel látásból ismerjük egymást. Jó messziről felismertük a másikat, és egymás pillantását is elkaptuk. Aztán ahogy közeledtünk egymás felé, én azt az optimális távolságot vártam elérkezni, amikor már nincs túl messze, de még nincs túl közel ahhoz, hogy köszönjünk egymásnak. Ez az én megérzésem szerint olyan három és másfél méter között lehet. Ő a szemkontaktus felvétele után egyre nagyobb gondot fordított arra, hogy ne csúszhasson hiba abba, ahogy az egyik lábát a másik után rakja, vagy hogy nehogy légy ütközzön a táskája fülének, valamint hogy valamelyik, az utcán haladó autós nehogy ésszerűtlenül korán váltson harmadikba. Szóval nem tudott köszönni, mert annyi mindenre kellett figyelnie. Mert közben az is felmerült, hogy a táskájában benne van-e egy dolog, aminek benne kell lennie, vagy épp nincs-e benne, aminek semmiképpen sem szabadna ott lennie – úgy néz ki, szerencsére ez is rendben volt. Épp ennél a résznél tartott, amikor azt mondtam neki, hogy helló. Ő értelemszerűen nem tudott érdemben reagálni.

Persze ez kívülről úgy néz ki, hogy a két résztvevő megismeri egymást, de aztán nem néznek egymásra, illetve nem kiáltanak 71 méterről, hogy aztán kiüresedett csendben menjenek el egymás mellett, hanem a köztük lévő távolság optimálisra csökkenéséig igyekeznek mindent úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Ez persze általában – de ebben az esetben mindenképpen – nem sikerül egyik félnek sem. A lehetséges négy változat közül most az történt, hogy én köszöntem, ő nem.

Aki azt gondolja, hogy lesre futottam, vagy hogy a másik bunkó volt, vagy éppen én ítéltem meg tévesen az optimális távolságot, vagy pont úgy játszottam rosszul a mi sem történt játékot, hogy a másik jogosan gondolhatta, hogy úgysem fogok köszönni, ezért meglepődött, hogy mégis, de már nem volt ideje reagálni, stb., az helyettesítse be az egész történetet úgy, hogy a szereplők rénszarvasok legyenek.

Velük a főszerepben az egész eseménysor értelmét veszti: érdektelen megfontolásoktól és felesleges cselekvésektől hemzseg. És ez nem azért van, mert a rénszarvasok otrombábbak nálunk, hanem mert igazuk van.