Galambok

Reggelente visszatérő vizuális élményem, hogy egy-egy galamb, csukott szárnyakkal, fejjel előre zuhan a mélységbe, minden tudatos irányítás látszata nélkül. Ma láttam egy ilyen ugrás végét is. Kb. két-három méterre a földtől hirtelen felfelé kunkorodó ívet húzott a bázisugró, és kicsit feljebb, az első emeleti folyosó korlátján ült le, majd nemsokára újra felszállt az ötödikre. Hogy az ugrásokat ismételgetik-e, azt most nem figyeltem meg, de nem úgy tűnt, mintha a mai megfigyeltnek konkrét dolga lett volna az elsőn, hacsak az nem, hogy ott is legyen egy kicsit.

Galambok” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. a galamb teste a szárnyfelületéhez képest elég súlyos: nehezen indul, ha helyből kell felszáálnia, többet is lapátol szárnyával, mielőtt elrúgja magát – ezért, ha csak teheti, bukóval indul, és sebességből kapja fel – egész gyermekkoromban őket néztem a tankönyv felett: az udvarban álló két hatalmas gesztenyefát ők lakták

    Kedvelés

Hozzászólás