A metró első kocsijában, ahol egyébként olyan szag volt, mintha valaki lefolyótisztítót próbált volna emészteni, majd mégis inkább kihányta, egy párbeszédre lettem figyelmes. Két tizenhat körüli lány beszélgetett, az egyikük anyuka volt.
A téma is a gyermekneveléssel volt kapcsolatos: hogy ki (nem) vigyáz rá, ha vigyáz, miket hibázik, stb. (Természetesen az anyós operatíve és morálisan is alkalmatlan volt arra, hogy unokáját őrizze akár csak egy délutánra is). De nem is a témára kaptam fel a fejemet, hanem a leplezetlen, hangos, jól érthető, ordenáré nyelvhasználatra. Mindenki hallhatta, hogy az a faszszopó anyós múltkor felszólt a másodikra, hogy szarik a mesélő szájába és Dominik (az unoka) szájába is szarik. Csak egy-egy órára hajlandó vigyázni a gyerekre, akinek ez idő alatt a hátán folyik a szar, mert az említett hölgy nem teszi tisztába. Beszélgetőpartnere díjazta az életképeket és a szófordulatokat, így az előadó egyre hangosabban bocsátkozott a részletekbe.
A kocsi közönsége az általában megfigyelhető módokon reagált. Egyesek nem törődtek az egésszel, mások döbbenten hallgatták a lányt, néhányan úgy csináltak, mintha nem hallanák. Volt azonban két fiatal lány a közelemben, akik a nem használt ajtó felé fordított babakocsiban alvó gyereket is láthatták. Ők semmit nem észleltek az előadásból, csak a kis Dominikot látták, és úgy mosolyogtak, mint akiknek kisméretű, nem túl nehéz angyalka szállt a vállára.
egypercesek 
Közkeletű tévedés, hogy attól, hogy valaki anya lesz, szentté és kifinomulttá válik. Ezt a félreértést asszem Szűz Mária túldimenzionálásának köszönhetjük. Kösz, Mária.
KedvelésKedvelés
Egy barátom szokta mondani, hogy két dolgot nem ért a világon. Az egyik szűznemzés, a másikra nem emlékszem. Én sem nagyon hiszem, hogy minden információt a rendelkezésünkre bocsátottak ezzel kapcsolatban.
KedvelésKedvelés