Kezdened kell valamit

– Öregem, te istenadta tehetség vagy a kosárlabdában. Ezzel kezdened kell valamit. Nem hagyhatod kárbaveszni. Először is: a csapatunkban a helyed!

– De engem nem érdekel. Lejövök néha dobálózni, ennyit még élvezek, de ennyi az egész.

– Nem! Ezt nem teheted. A tehetséget ki kell bontakoztatni, örülj, hogy megadatott neked. Többet mondok: nincs is jogod nem kihasználni. Gondolj az országra! Meg gondolj azokra, akik nem ilyen tehetségesek. Hidd el, hogy azok aztán nem húznák a szájukat a helyedben. Kapnának az alkalmon!

– Még kb. tizenkét éves koromban kiderült, hogy a legügyesebb disznóbél-mosók közé tartozom. De nem érdekelt az sem. Vagy maga szerint azóta is disznóbelet kellene mosnom? Csak mert jól megy?

– Mi ez a baromság? Jössz itt a hülyeségeiddel. Most szívatsz, ugye?

– Nem. Tényleg nem gondolom, hogy disznóbelet kellene mosnom. Vagy, hogy kosárlabdáznom kéne. Csak jól akarom érezni magam. Na, viszlát, nekem most mennem kell.

– … Állj meg! Hallod? Csak erre a szezonra próbáld ki magad! Állj már meg! Akkor a hétvégi meccsre! Hallod?!

– …

– Hülye barom…