Úszók II.

Ma végig két figura dekkolt a medence egyik végében, amíg végeztem a magamra kimért adaggal. Közben fejenként kb. kétszer láttam őket úszásos tevékenységet végezni. A végén hallottam egy kis részletet a beszélgetésükből. Saját és egymás üzleti sikereit méltatták. Egyikük azzal zárta a beszélgetést, hogy ő még úszik egy kicsit, a másik búcsúzóul azt mondta, hogy ő inkább már kimegy. Mindkettejük mögött négy-hat hossz volt az általam a medencében töltött negyvenegy perc alatt.

Volt viszont egy lány, aki nem beszélt róla, hanem csinálta. Az egyik fordulóban bevárt, kis laufot adva magának elrugaszkodott, és a kezére erősített úszótappancsokkal versenyezni kezdett. Épp annyival volt lassabb, hogy saját fix tempómban ne tudjam gyorsan leelőzni, hanem mellette araszoljak el viszonylag hosszú idő alatt. Gyorsítani nem vagyok hajlandó ilyesmi miatt, mindig a saját határaim közelében úszom. Az egész arra volt jó végülis, hogy az önhergelő típusú játékosok kedvükre felháborodhattak a fröcskölésen és a hosszúra nyúlt előzés miatt leszűkült sávon. A legjobban azok vannak elkeseredve ilyenkor, akik egyébként konokul középen úsznak.

Végülis mindenki jól járt. Én leúsztam a 2 km-met, a fickók elmondhatták feleségüknek, hogy úsztak egy órát, a lány sprintelt egy jót, az önhergelők pedig elújságolhatták a vasárnapi ebédnél, hogy gyalázat, amit a mai fiatalok ebben az országban művelnek.