Valahol Magyarországon egy tizenegy-két éves srác arról ábrándozott, hogy egyszer híres karmester lesz. Nagyon helyesen – jelentkezett a Három Kívánság című műsorba. Az volt a kérése, hogy (sajnos nem emlékszem, melyik) híres, nagylétszámú zenekart dirigálhassa.
Dévényi Tibor és munkatársai a tőlük megszokott állhatatossággal láttak munkához: megszervezték a találkozást a zenekarral, illetve lehetőséget teremtettek a fiú vágyának beteljesítésére.
Az erről szóló rövidfilmben bemutatták a kis kérelmezőt. Emlékszem, egyértelműen kiderült, hogy nem veszi félvállról a komolyzenét, illetve a vezénylést, rengeteg információt, tudást gyűjt a témával kapcsolatban, és otthon önállóan, szorgalmasan gyakorol. Szülei felismerték kitartó érdeklődését és affinitását, de valamilyen – alighanem társadalmi-kulturális – oknál fogva nem tudták fiukat igazán hathatósan támogatni az áttörésben.
Felvirradt a nagy nap, a srácot sofőr szállította a koncertterembe, ahol bemutatták a karmesternek és a zenekar tagjainak, körbevezették a teremben, és beavatták a legfontosabb és legérdekesebb kulisszatitkokba. Végül felállhatott a karmester helyére, még az alkalomhoz illő öltözéket is kapott, sőt a zenekar karmestere saját pálcáját adta a kezébe.
A fiú arca sugárzott a boldogságtól és egyúttal a hirtelen rászakadt lehetőség generálta feszültség is tükröződött rajta. A zenekar rá várt. Rövid tétovázás után a magasba lendítette karjait, és egy intenzív lefelé vágással jelezte a kezdést. A zenészek vették a lapot, és belevágtak. Az ifjú karmester kandidátus a követező mozdulattal a felső alaphelyzetébe térítette vissza karjait, majd gondosan ügyelve arra, hogy végtagjai minden körülmények között párhuzamos mozgást végezzenek, és a zene ütemével, vagy bármely más paraméterével összefüggésbe hozható megnyilvánulást ne tegyen, újra lesújtott, majd ezt a mozdulatsort kezdte konokul ismételgetni.
A zenekar egy pillanatra megtorpant, aztán a pár szemvillanásnyi időre megrökönyödött muzsikusok egy-két taktuson belül automatikus üzemmódra váltottak, és rutinból eljátszották a kijelölt művet.
egypercesek 