Az a szokás az épületben, hogy ha mögöttünk jön valaki, akkor kicsit nagyobbat lendítünk az épp kinyitott ajtón, hogy még a másik is átérjen rajta anélkül, hogy a kártyájával kellene bíbelődnie. Az ajtót ácsorogva tartani csak nagyon kevesen szokták; ilyenkor a hátul jövő hálálkodó, illetve „igazán nem kellett volna” arcot vág, és megszaporázza lépteit.
Ma reggel egy fiatal, menedzsernek látszó fickó, ahogy belépés közben észrevett, épp csak annyira nyitotta az ajtót, hogy oldalazva becsusszanhasson, majd kettesével szedve a fokokat nekivágott a lépcsőnek. Én – anélkül, hogy különösebben szedtem volna a lábaimat – még pont elértem az ajtót a bezáródást jelző kattanás előtt, majd a lifthez ballagtam. A második emeletre menet a felvonó megállt az elsőn, majd a kinyíló ajtón az előbbi úr lépett be, és a negyedikhez tartozó gombot nyomta meg.
egypercesek 
És? megnyomtad a liftajtó – zárás gyorsító gombot? hogy surranhasson itt is?
KedvelésKedvelés
Megnyomtam neki, és gyorsan élemre fordulva ugrottam ki, nehogy a sípcsontomnak rontó saválló acél ajtó esetleges (bár általam igazán nem elvárt) visszahúzódása bármi magasabbrendű dologban akadályozza.
KedvelésKedvelés