Komoly élmény volt látni az Esztramos hegy(b)en a Rákóczi I-es cseppkő-barlangot. A függőleges elrendezésű képződményben keskeny vaslépcsőkkel oldották meg a közlekedést, így a szűk helyektől, illetve a kúszástól irtózók nyugodtan a tériszonyosok elé tolakodhatnak. A már az őskorban is ismert és használatba vett Baradla-barlangtól eltérően az 1958-ban felfedezett Rákóczi I-esben soha nem éltek emberek, mivel az lépcsők nélküli állapotában rendkívül alacsony komfort-fokozatba lett volna csak sorolható. Ennek folyományaként tüzet sem gyújtott benne senki, ezért a rengetegféle, lélegzetelállítóan szép cseppkövet sehol nem borítja korom. A barlang kiépített részének alján egy kristálytiszta vizű tó kéklik – amennyiben megvilágítják, mert amúgy persze nincs semmiféle színe.
A túrát egy kedves, (legalább) két üzemmóddal rendelkező szakember vezette. A pénztárnál, illetve amíg odaértünk a bejárathoz, szokványos emberként viselkedett, majd a látnivalók magyarázásánál aktivált egy háttértár kiolvasó funkciót, és az eredeti írott szöveg szerinti sorok végén akkurátusan szüneteket tartva szólt hozzánk. A munkája során számtalanszor elmondott szöveg egyhangúsága ellen nem szinonimák bevetésével, vagy anekdotákkal küzdött, hanem verses zárvánnyá növesztette magában az ismeretanyagot, és emberi gesztusként csak a kényszer alatt cselekvő munkavállaló elkeseredését olvashattuk le arcáról, hallhattuk ki sóhajából. Persze csak a sorok végén. A helyszínek között, és a túra végeztével észrevétlenül visszakapcsolt ember-üzemmódba.
egypercesek 
Érdekes, mi az Aggteleki cseppkőbarlangban futottunk bele egy ilyenbe, csak az nő volt! De engem is meglepett az a fahangú kántálás, amit ő előadás gyanánt tartott!
Több tippem is van:
– ezeket klónozzák, mert nincs ember, aki jelentkezne egy ilyen munkakörre, ahol az ember a fél életét a föld alatt tölti és mégsem keres annyit mint a bányászok annakidején.
– baromira fázik, mert a csoportok ugyan óránként indulnak, de a túra időtartama 50 perc és a leépítések következtében ő van egyedül, emiatt nincs ideje kiolvadni két túravezetés közt.
– Már régen berekedt, ezért a szöveg magnóról megy.
– Ennyi pénzért nem fogja magát strapálni, ezért a szöveg magnóról megy.
– Nincs magnó, mert már arra sem telik, de annó a szöveget az elődje magnójáról tanulta meg.
– Nem akarja, h. a lelkében élő hihetetlen mértékű lelkesedés átragadjon a hallgatóságára, mert akkor nehezen akadályozná meg, h. szét ne kapják a barlangot. Így is alig tudja elérni, h. a sok bámészkodó abban az ütemben haladjon előre, ahogy ő szeretné, ezért még mielőtt a sor vége megtekinthetné a látnivalókat, mindig leoltja a villanyt.
Ezzel szemben az Egri vár túravezetője olyan kiemelkedő példánya volt a szakmájának, h. több órával a vár elhagyását követően jöttünk rá, h. csak egy halom követ láttunk! Annak az embernek nagy jövője lenne a politikában!
KedvelésKedvelés
köszönöm, ide elmegyek
én pedig
mindenkinek ajánlom a zebegényi Szőnyi múzeum meglátogatását.
ott – nekünk legalábbis – egy magát nehézkesen kifejező, korlátoltan mozgásképes, igen zavartan viselkedő kislány mutatta be a termeket, aki akkor élénkült meg közönyös deremdtségéből és fordította tekintetét féloldalról középre, amikor a tárlatlátogatás kezdetét vette, és ettől kezdve folyékonyan, tagoltan mondott fel egy nyilvánvalóan előre betanult, sőt begyakorolt szöveget. Mi pedig, hallgatók, lélegzetünket visszafojtva figyeltük küzdelmét, mert láthatóan nem csak a szavakat kellett megtanulnia az alkalomra, de szinte a hangképzés is alkalminak tűnt. le a kalappal.
bátorság volt őt odaállítani, de érdemes volt: nem csak rajta segítettek ezzel, hogy megnyíljatott, hogy értelmes munkát, emberek között végezhetett, de mi látogatók is profitálhattunk belőle: erre az előadásra aztán mindenki figyelt, nem is pisszentünk.
egyet nem ajánlok: belekérdezni, hogy ez vagy az micsoda? ugyan végül is megérkezett a válasz, de szinte érzékelhető volt a lázas keresés az agyban az emlékek között, hogy ez az információ hova is lett elraktározva, a fősodor melyik kis ágára? ezzel együtt nem maradt kérdés megválaszolatlan.
KedvelésKedvelés
Mi Portugáliában, a királyi várban, zárás előtt fél órával fogtunk ki egy kiscsajt, aki nem is volt igazi idegenvezető, erősen másnapos és kialvatlan volt (saját elmondása szerint igen jó buli volt előző este!:) ), mégis folyékony és érthető angolsággal egy olyan parádés idegenvezetést vágott le nekünk, h. csak néztünk! Még azt is megtudtuk, h. a királyi könyvtár többszáz éves könyvritkaságait denevérekkel védik a molyok támadásaival szemben!!!!!:) Nagyon nagy élmény volt!!! Már ezért megérte elbuszozni odáig!!!! 🙂
A másik meglepő élmény a Diósgyőri vár diák idegenvezetője volt, aki a vegyes összetételű csoportnak szemrebbenés nélkül 3 nyelven idegenvezetett és minden kérdésre folyékonyan válaszolt is!
(Mindemellett hihetetlenül szexi zöld szeme volt, de ez már más téma! 🙂 )
KedvelésKedvelés