Már pár perce egymás mellett ültek, amikor a fiú zsebéből egy, valószínűleg a földönkívüliek érkezését jelző hangsor csendült fel. A srác nem mozdult, hanem továbbra is a lányt nézte a szeme sarkából.
– Nem a te telefonod prüntyögött? – kérdezte a lány.
– Hát ez ennél kicsit bonyolultabb, mert tudni kell, hogy mindenki érzi valahol, ha…
– Hú, figyelj csak – szakította félbe a lány –, asszem nem leszek kíváncsi a dumádra, ne haragudj. Igazából még az is túlzás lett volna, ha csak a kérdésemre válaszolsz. Én kérek elnézést.
– Pedig csak azt próbáltam – válaszolt lemondón a fiú. – Szóval minden ember érzi a lelke mélyén, ha a nagy ővel találkozik, de a többségüknek mégsem jut el a dolog az agyáig. Pedig megvannak ennek az elektromos, meg a kémiai jelei, amiket lehet is mérni. Összeeszkábáltam egy kis ketyerét, ami ezeket a jeleket felismeri, aztán egyszerűen hangjelzést ad. De úgy látom, előfordul, hogy vakriasztást ad…
nem mintha kiemelhető lenne bármelyik írásod is, mivel mind kiemelkedően zseniális, de ez nagyon szép…
KedvelésKedvelés
Köszönöm.
KedvelésKedvelés