A koncert

A kényszeres, az utolsó pillanatokra tartogatott köhögések lassan elhaltak, és a zongorista lágyan leütötte az első hangot, majd a következőt, és így tovább: tehát játszani kezdett. Rövidesen mindenkit elvarázsolt a zene, csak azoknak tartott egy kicsit tovább átadni magukat az érzésnek, akik azt szerették volna, hogy értő műélvezetük minél előbb látsszon rajtuk.

Kleinné a hetedik sorból csodálkozva látta, hogy a zongorista lassan feláll a székéről, majd az ujjait is elemeli a billentyűktől, de a zene tovább folytatódik. Sőt, valahogy még magával ragadóbb, mint előtte. A zongorista könnyed, lassú léptekkel elindult a nézőtér felé – miközben a zene egy pillanatra sem szakadt meg. Kleinné szemébe nézett, és egyenesen feléje tartott. Az asszony zavarában elpirult, és férjére pillantott, aki azonban szokása szerint elbóbiskolt.

A zongorista közben elérte az első sort, és tekintetét nem vette le Kleinnéről, hanem egy ideig csak állt ott, és nézte őt. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom áradt belőle, mert az asszony valahogy biztonságban érezte magát. Mélyeket lélegzett. Talán még boldog is volt valami furcsa módon. De ami a legfurcsább: kezdeti zavara egy csapásra elmúlt, helyette nem is izgalmat, inkább rajongást érzett.

A férfi mintha lépni próbált volna feléje, de nem tudott az első sor miatt. Egy drámai, zengő mély hangnál aztán egyszercsak elemelkedett a földtől, az első hat sor feje fölött könnyeden Kleinnéhez szállt, és leült mellé. A nő becsukta a szemét, a férfi pedig valamit súgott a bal fülébe. (Kleinné bal füle valamilyen oknál fogva sokkal érzékenyebb volt, mint a jobb). Az asszony szeméből egy könnycsepp csordult ki, és hangosan felsóhajtott.

Talán saját, nem várt hangja hatására, hirtelen rádöbbent a helyzet tarthatatlanságára: mégicsak egy koncerten van több száz ember között! Minden eddig elaltatott zavara egyetlen óriási hullámként lepte el. Rémülten nézett férjére, akinek végig kellett néznie ezt a most már egyértelműen kínossá vált közjátékot. Ahogy ránézett, azt látta, hogy ő is éppen most fordította felé megriadt tekintetét. Pár pillanatig egymásra bámultak, aztán maguk köré. Körös körül elkerekedett szemeket láttak, a teremben pedig hirtelen csend lett.

Mindenki a fejét kapkodta, mintha keresne valakit, aztán szinte egyszerre néztek a színpad felé. A zongorista éppen lassan elemelte ujjait a billentyűktől.