Nem tudom, hogy kik és miket írnak a Reader’s Digestben, de valahogy az a prekoncepcióm, hogy alacsony színvonalú idiótaságokkal van teletömve az az újság.
Abból a levélből indulok ki, amit ma kaptam tőlük – annak ellenére, hogy mindent elkövetek, hogy ne is tudjanak a létezésemről az ilyen cégek. Kitörő lelkesedéssel értesítenek, hogy belekerültem abba az elitcsapatba, aki megnyerte annak a lehetőségét, hogy most már igen-igen komoly eséllyel bekerüljön abba a fordulóba, ahonnan már a 25 milliós nyereményre való sansz ép ésszel szinte elviselhetetlenül magas.
Itt most csak ügyetlenül próbálom sűríteni azt, amit ők három oldalon keresztül, kilenc további csatolt dokumentumra hivatkozva hömpölyögtetnek fel. Minden ismert eszközt bevetnek, amiről tudni lehet az ostoba emberek befolyásolása témakörében. Sürgetnek, nehogy lemaradjak, csodálatos jövőt vázolnak, elrettentenek attól, hogy összetépjem a küldött anyagot és/vagy ami még rosszabb, hogy ne válaszoljak, továbbá nem csak úgy írnak nekem, hanem már kimondottan a gazdasági igazgatóságról, ahova ugye nyilván már csak a célegyenesbe fordulva kerülhet az ügy, amikor már valósággal szét akar robbanni a pénzeszsák, úgy vágyódik felém a tartalma. Ezen kívül olyan kedvesek, hogy a gazdasági igazgató, az ügyfélszolgálat és az ajándéksorsolási osztály vezetője is személyesen részt vállal a meggyőzésemből – egy-egy külön levélkével.
Az utolsónak a kezembe kerülő papírról egy, a Reader’s Digest Ajándéksorsolási Bizottságának tiszteletbeli elnöki tisztét betöltő, már nyugdíjas televíziós személyiség mosolyog rám, és azt állítja, hogy amikor megkeresték, és személyesen is megismerte a bizottság kitűnő tagjait, rögtön látta, hogy itt egy kimagaslóan hiteles kezdeményezésről van szó, és azonnal elvállalta a tisztséget.
Ja, hogy a pozitív forgatókönyv lefuthasson, meg kell rendelni valami fűvészkönyvet, de tényleg egy egyedülállóan kiválót.
Általában rezignáltan, vagy kissé bosszúsan figyelem az engem megtaláló reklámokat. De ez feldühít, mert penetráns módon inkorrekt, büdös szájúan tolakodó, és gyomorforgatóan felháborító. Szomjas szívvel vágyom rá, hogy érezze minden élő ember méltóságán alulinak a megkeresést, és fulladjon érdektelenségbe az egész nyereményakció, de tudom, hogy erre összehasonlíthatatlanul parányibb esély van, mint a Reader’s Digest főnyereményére.
egypercesek 
Most akkor 25 milla vagy 500.000? És kíváncsi lennék, mi lehet az “Év Ajándéka”?
De leginkább ahhoz, h. ez hogy megy át a Szerencsejáték Felügyeletnél?
És vajon miért nem meríti ki a csalás fogalmát? Hiszen hamis ígérettel vesznek rá arra, h. kifizess vmely pénzösszeget.
Egyébként hidegvérünk megőrzésének legegyszerűbb módszere, ha az ilyen levelet felbontás nélkül továbbítjuk a kukába. 😉
KedvelésKedvelés
Ó, hát itt sokmindent lehet nyerni! Kicsit, nagyot, pénzt, tárgyat!
Azért nem dobtam ki azonnal a többihez hasonlóan, mert tele van írva a nevemmel, és ha már a tudakozóban le vagyok tiltva, akkor nem bocsátom útjára az adataimat nyolc példányban.
Ha meg már felvittem a lakásba, legalább alkalmam volt elhatárolódni tőle. 🙂
KedvelésKedvelés
És mondd, autókulcs utánzat is van benne? 🙂
Én annakidején csak kitapogattam a borítékon keresztül és már tudtam, h. nem kell felbontanom.
(Adataimra viszont éppen ezért nem gondoltam, de most, h. mondod, ezentúl az elégetendős gyűjtőbe dobom inkább)
KedvelésKedvelés
Ilyenkor legszívesebben azt tudja elképzelni az ember, hogy személyesen találkozik azzal az elvetemült állatkával aki a címemet, nevemet megszerezte nekik, és tudatja vele, hogy a nevébe anyázott egy iszonyatosan lepusztult csehóban, majd miután kellő alaposággal tökön rúgta a helyi menő csávót, egy a nevét, és pontos címét tartalmazó fecnit hagyott a helyszínen.
KedvelésKedvelés
nekem ők küldtek először hasonló tartalmú levelet – és igen, én is kaptam kulcsot az új autómhoz
abban talán minden DM reklám egaezik, hogy tolakodó – hiszen maga a nevünk megszerzése, a hivatlan személyes üzenet önmagában is durva tolakodás
amiben – számomra – a hasonló alkotások kitűnnek: hogy együgyűnek néznek.
az igazsághoz tartozik, hogy egyszer valami egészen más /nem ajándékszerző/ szándékkal elvetődtem egy fogadásra, amit ők adtak, talán a Néprajzi Mban. Színvonalas volt. Beleolvastam már füzetecskéjükbe is – az sem gagyi. csak a PR-osukat kellene lecserélniük. legalább tíz éve.
KedvelésKedvelés
amit nem értek hogy honnan tudták meg a címemet mikor ide még csak most költöztem 3 hónapja és még sehol sem kellett az okmányirodán kívül leadnom…szóval honnan a picsből tudják?
..érdekes ahol laktam ezelőtt 10 évig oda agyszer nem kaptam ilyen hülyeséget…
KedvelésKedvelés
KEK-KH
Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások
Központi Hivatala innen tudják az adatokat, nem értem milyen alapon adja ki egy központi hivatal a személyes adatainkat. Erre is a magyarázat “adminisztrációs hiba” lesz és ezzel valaki megint megtömte a zsebét rendesen.
KedvelésKedvelés