Előzmények

Ahogy Assisi Szent Ferenc és Jézus vélt párbeszédéről gondolkodtam, eszembe jutott, hogy profán értelmezésem esetleg sértheti egyesek vallásos meggyőződését. Bűntudatomban, a bűnös gondolat fogantatásának helyétől mintegy száz méterre, vásároltam egy kis szobrot egy barátomnak, aki különös vonzalmat érez a katolikus eszmék iránt. (Ezt a sajátos vonzalmát a katolikusok maguk egyébként gyanakvással szemlélik).

A szobrocska az eddiginél még nagyobb alázatra int. A gyermek Jézust ábrázolja édesanyja karjaiban – szerintem olyan másfél éves korában –, az akkori testméreteinek megfelelő nagyságú kereszttel.

Én erről az egészről nem tudtam, el sem kezdek találgatni, hogy mi minden húzódhat meg a háttérben, de meggyőződésem, hogy a körülménynek teológiai szempontból kiemelt jelentősége van. Én – hozzá nem értőként – csak annyit tudok mondani, hogy ez már igazán szemétség volt a Megváltóval szemben.

Előzmények” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Úgyis csak az olvassa a blogod, aki ismer téged és kedvel – gondolom magától értetődik hogy a szobrot kritizáltad (nem mintha vallást nem lehetne kritizálni – persze nekem sem kenyerem). Ami érdekes, hogy csavaros módon ugyan, de mégis az egyik alapelvnek megfelelően hatott rád: bűntudatot ébresztett benned.

    Kedvelés

  2. A kis kereszt a kis Jézuska kezében éppen magyarázható. József ács volt – nyilván ő készítette neki játék gyanánt maradék fából. Ez Jézus későbbi vonzódását is magyarázná (imprinting).

    A következő szobrodról is írj majd!

    Kedvelés

  3. Nem felnőtt keresztre kell gondolni. Csak egy olyan gyerekeknek valóra, ami elfér a kis feje mögött. A teljes alakosra talán már a kortársak is megcsóválták volna a fejüket.

    Kedvelés

  4. Márminthogy a kisded Jézust egyből kereszttel a hátán képzelte el a naív szobrász?
    Azért hagyhatott volna neki pár nyugodt évet, boldog gyermekkort!

    Szűz Mária viszont hordoz némi Barbie-s beütést, nem?

    Én elsőfokon eltiltanám a mestersége gyakorlásától a “művészt” legalább húsz évre. Faragjon inkább rímeket vagy fűzfasípot!

    Kedvelés

  5. Nekem is eszembe jutott, de az erezete olyan, mint a fának. Illetve a dicsfény szerintem több, esetleg minden irányba kellene, hogy terjedjen, de legalább valami félkörben.

    Kedvelés

  6. Ezt találtam a sulineten: “A Kisjézusok barokk-kori megfogalmazásaiban alvó vagy szendergő, szemlélődő gyermeket kezében koponyával vagy feje alatt koponyával, kereszttel és a szenvedés eszközeivel ábrázolták.”

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Anaximandrosz bejegyzéshez Kilépés a válaszból