A műanyag poharakat kidobás előtt mindig rutinból elroppantom. Ezt a szokásomat még a ’80-as években alakítottam ki, amikor azt láttam, hogy a hamburgeresnél egy, a társadalom perifériájára szorult úr összeszedi a használt poharakat a kukából, beadja ott, ahol a kaját kiadják, és kap érte egy kávét vagy valami hasonlót. Gondoltam, ehhez nem asszisztálok. Valójában csak azt a parányi esélyt hessegettem el magamtól, hogy legalább a saját használt poharamat kapjam vissza.
egypercesek 
Ez a tetted, kb. annyit ért, mintha az ötöslottón bosszúból, négy számot töltöttél volna ki.
Mondjuk én sem vagyok kiváncsi a régi vírusaimra, de a másokéra sem. 🙂
Az élelmesebb hajléktalan már eleve “kimosva” adta le, és cserébe ingyen hambit kapott.
KedvelésKedvelés