Számos elképzelés létezik arról, hogy hogyan fog lezajlani a földönkívüli intelligenciával való első találkozásunk. Leírom az én verziómat. A történet rövid lesz, és a jövevények halálával végződik.
Két, egy űrbaleset következtében térben és időben dezorientált ufonauta szenved hajótörést egy mentőcsónakkal (vagy minek nevezzük azt a furcsa szerkezetet). Megtalálják őket, és elszállítják valamilyen katonai-tudományos bázisra, ahol egymástól elzárva, karanténban tartják őket. Megpróbálnak kapcsolatba lépni velük, esik is szó relatíve fontos dolgokról (közben állításaikat folytonosan összevetik egymással, ellentmondások után kutatva), de valahogy abban nem tudnak teljes egyetértésre jutni, hogy a látogatókat ki kellene-e, ki lehetne-e engedni. Márpedig az idegeneknek viszonylag rövid időn belül hozzá kell jutni valami számukra létfontosságú anyaghoz, aminek a beszerzésében a földiek nem tudnak segíteni. A két űrhajótörött így kb. két hét leforgása alatt, fél nap eltéréssel, egy hermetikusan lezárt, saválló acél helyiségben veszti életét.
Na. Ezek után válik viszont még érdekesebb kérdéssé, hogy hogyan fog lezajlani a második találkozás…
egypercesek 
Szerintem a második találkozás, egy keresőexpedició megérkezésével kezdődik, és az emberi tetemek fölött tanácstalanul ácsorgó ufonautak majd egymástól kérdezik, hogy : Szerinted köztük van aki miatt meghalt MZ/X, vagy folytassuk?
KedvelésKedvelés
“Két bolygó beszélget:
– Képzeld, összeszedtem valahol valami emberiséget vagy mit, tök rosszul vagyok.
– Rá se ránts, nekem is volt, de hamar elmúlt …”
KedvelésKedvelés
Láttam egyszer egy rajzfilmet, ami két kőről szólt. A saját tempójukban élték meg az idő múlását, földtörténeti korokat vészeltek át, majd egyszercsak megjelent pár ember. Aztán egyre több, és azt kellett látniuk, hogy egyre jobban átalakul minden körülöttük, míg végül a közvetlen közelükben egy autópálya épült, meg felüljárók és felhőkarcolók. Aztán egyszercsak hirtelen csend; az emberek elntűntek, a kezük nyomát befedte a természet, és minden ment tovább, ahogy előttük. Német(ül beszélő) rajzfilm volt, de a címére vagy alkotótjára sajnos nem emlékszem.
KedvelésKedvelés
Ezt közös ismerősünknél láttuk és nekem is nagyon tetszett. Néha eszembe jut, hogy elkérjem a filmet. Sajnos a címére én sem emlékszem.
KedvelésKedvelés