A múlt fényei

Nem dicsekvésnek szánom, de elfogadható tempóban tudok olvasni. Egészen odáig, amíg nem találkozom egy olyan szóval, hogy pl. “Kesznyétenen” vagy “eustreptospondylus”.

Magyarán szólva az, hogy érdemben tudok olvasni, csak egy korábbi képességemről tükröződő fény, ami – a magától kevésbé fényes – jelenemre vetül.

A múlt fényei” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. jó a blogod, kint volt mamzell blogján
    végigolvastam egy hónapot sörrel a kezemben… a sör is a te pártodat fogta! 🙂

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) mademoiselle bejegyzéshez Kilépés a válaszból