A pénztárosok számára kiemelt probléma a mindenkor elegendő mennyiségű visszajáró. Az én reggeli tejeskávém például 155 Ft-ba kerül. Ma egy kétszázassal fizettem, mire a csaj sóhajtva kérdezte, hogy nincs-e ötösöm. Mondtam, hogy sajnos nincs. Erre a fejét ingatva elővett egyet a gépben lévő megszámlálhatatlanul sok öt forintos érme közül, és két húszas kíséretében úgy adta oda, mintha napfelkelte óta a kilencedik deci levett vére lenne.
Visszajáró
Közzétéve
egypercesek 
Ez tényleg hatalmas fless. Olyankor utólag megértem a sóhajt amikor már fogytán van egy címlet, debazmeg amikor tele van? Lehet h ez is egy külön állatfaj és a zoológusok még nem tárták fel teljes egészében.
KedvelésKedvelés
Ez amolyan tudatalatti dolog lehet. Minden pénztáros ezt kéri, hát ő is. Egyfajta szocializáció.
De még a számlálásnál is, hihetetlen. Nem hiszem, hogy pusztán gyakorlatilag nézve nagyobb gondot jelentene a 200-155 kivonást elvégezni, mint a 205-155-öt…
De ha egyszerre adok aprót, akkor meg az a gond. 🙂 Tapasztalat.
KedvelésKedvelés
Es persze az se jo, ha kartyaval fizet az ember. Egy zacsko tejert? Kartyaval? Hogy kepzelem!?! Meg ha a tulaj lenne es az egy zacsi tej aranak tranzakcios koltsege elvenne a hasznat, azt mondom, OK. De egy alkalmazott… Mit felt? Mas penzet? Az idejet?
KedvelésKedvelés
lehet h huszasa volt alig
KedvelésKedvelés