– Tégy igazságot! A feleségem állandóan azzal baszogat, hogy nem hajtom le a WC ülőkéjét. Na de én is mondhatnám, hogy ő meg mindig lehajtja, aztán nekem kell felhajtani, amikor hugyozni megyek.
– Szerintem ez a probléma nem érdemel említést.
– De mégis. Mit tanácsolsz?
– Tudod mit? Akkor csináljátok azt, hogy ha te végeztél, hajtsd le, ha meg ő végzett, hajtsa fel. Így mindkettőtöknek csak egy mozdulat, és legalább tettetek valamit a másikért.
– Aha. Illetve várj csak… Nem jó. Ha magam után legközelebb is én megyek, akkor hiába hajtottam le, sőt megint fel kell hajtanom.
– Szerintem ez a probléma nem érdemel említést.
Mennyivel egyszerűbb lenne az automata, magasságérzékelős wc ülőke, mely a családon belüli magasságkülönbségek bekódolását követően, önműködően állítaná be a wc deszkát apunak, anyunak ill. a gyereknek (ugyanis manapság már beépített gyerekülőkés wc deszka is van, tehát ma már lehet veszekedni a gyerekkel is, ha nem hajtja fel a sajátját 🙂 ).
De még így is maradna ütközőpont a családtagok közt, mindaddig, amíg valaki fel nem találná az önkinyomó fogkrémestubust, mellyel könnyedén meg lehetne előzni a “Ne nyomorgasd össze állandóan a közepét, miért nem tudod a végén nyomni, mint minden normális ember” típusú mondattal kezdődő és családirtásban végződő összetűzéseket.
KedvelésKedvelés