Szomorúan látom, hogy újra kapható a Mese Sajt. Annak idején a napköziben kerültem vele a kívántnál nagyobb közelségbe. Színe vészjóslóan mélybarna volt, szagában és ízében a rothadás úgy kombinálódott az émelyítő édeskésséggel, hogy az fogyasztását a dögevéssel tette egylényegűvé. Amint megforgattam a számban, gyomrom és nyelőcsövem uralhatatlan, pánikszerű, görcsös összehúzódásokkal parancsolt rám öklendezést. (Később az Unicum váltott ki belőlem hasonló reakciókat, de azokon – az évek során – sikerült felülkerekednem).
egypercesek 
Anno az legalább sajtból készült, és a csokifüggő csemeték kalciummal való ellátását volt hivatott véghezvinni. Egy kóstoló alkalmával azonban, döbbenetes élményben volt részem, ennek köze sincsen a régi ízéhez. Nem mintha az finom lett volna:))
KedvelésKedvelés
Hát,én szerettem…(Mármint a régit:-)
KedvelésKedvelés
Igen, én is ismerek olyat, aki szerette. Még imádói is voltak. Annyit mindenképp elmondhatunk, hogy megnyilatkozásra késztette az embereket; közömbös senki nem maradhatott. 🙂
KedvelésKedvelés