Akárhonnan is jöttem haza eddig – szegényebb vagy gazdagabb országból – mindig feltűnt két dolog. Az egyik, hogy az összes többi általam látott nép életkedvéhez és vidámságához képest itt mindenki elkeseredett, mélyen szomorú kőarccal, látható frusztráltsággal rója az útját. A másik, ami csak pár perc késéssel esik le: amint visszaérkezem, én is egy vagyok közülük.
Frusztráltság
Közzétéve
egypercesek 
Kétségtelen, hogy van benne valami, nálunk tényleg rengeteg búval bélelt pofát lehet látni nap mint nap. De azért, ha jól figyelsz, akkor mindig meg lehet látni a szépet, a gyönyörködtetőt. Csak hozzáállás kérdése. Én pedig a legtöbbször úgy vagyok, hogy ha jó kedvem van, örülök az életnek, akkor nem hagyom, hogy más elrontsa. Pedig ez a nép tehetséges és humora is van, ezt már milliószor bebizonyította. De biztosan vannak, akik szégyellik a jókedvüket, az örömüket, és inkább belevegyülnek a tömegbe.
Ne akarj ebbe a tömegbe beletartozni!
KedvelésKedvelés
😦 es ha jo kedved van, azt masok megleponek tartjak.
KedvelésKedvelés
És akkor mi van? Nem másnak vagy jókedvű, hanem magadnak, nem?
KedvelésKedvelés