Mindig csodálkozva figyelem azokat az embereket, akik valamilyen határozott úticélt követnek, de ez nem látszik rajtuk. Például nem a villamos megálló felé mennek, hanem csak úgy előre mondjuk az aluljáró másik oldalán, és amikor már nagyon elvétenék az irányt, akkor mégis jobbra fordulnak. Ezzel kapcsolatban nincs kérdésem.
Bizonyos szempontból ennek a jelenségnek a kistestvére az, amikor valaki nem egyenesen megy a járdán, hanem kisebb-nagyobb íveket jár be anélkül, hogy ezt kirakatok közelsége, vagy tereptárgyak indokolnák. Ezt is érteni vélem.
De annak mi a természettudományos magyarázata, hogy ha utolérek valakit, és nekiállok balról megelőzni, akkor hirtelen balra leng ki, ha jobbról, akkor jobbra? Ha az utolsó pillanatban mégis épp az ellenkező irányba kezdem a kikerülő manővert, az az esetek 97%-ában beválik. És ettől még érthetetlenebb az egész.
egypercesek 
Ez egy kifejlesztett képesség, melynek egyedüli célja a merő rosszindulat a mögöttük közlekedővel szemben. Így vesznek revansot a világon.
KedvelésKedvelés
Tartottam tőle, hogy ez van az egész mögött.
KedvelésKedvelés
Mélyen tisztelem őket az ösztöneik miatt. Mert ezt velem is megcsinálják a kerékpárúton, de hogy miként jönnek rá, melyik irányba kell elémlépniük, azt nem tudom.
KedvelésKedvelés
hű de ismerős
de még sosem mertem kiblogolni
így másnál olvasva nem is tűnik olyan betegesnek ezzel foglalkozni 🙂
KedvelésKedvelés