Pontosan emlékszem minden pillanatára annak az estének, amikor elindultam lefelé a lejtőn. Néma csendben ettünk. Csak a kanalak koccanását lehetett hallani. Apám csalódott és dühös volt. Százig számolt, hogy meg ne bánja, amit mondani fog. Anyám végtelenül szomorúan, üveges szemekkel nézett maga elé, és csak a leves felszínét simogatta a kanalával. Nem bírt enni egy falatot sem. Nagyanyám a könnyeivel küszködött, időnként szaggatottan, a sírás határán kapott levegő után, és kilégzéskor alig hallható, elnyújtott jajt sóhajtott. Hálát adott az Úrnak, hogy nagyapám nem érte meg, hogy ilyen mélyre süllyedünk a szégyenben. A nővérem félt. Nem tudta elképzelni, mert soha még csak gondolni sem mert rá, hogy mi lesz azután, ha egyszer megtörténik a baj. Nekem pedig bűntudatom volt, és elvesztettem a hitemet. Tudtam, hogy ha már egyszer négyest kaptam, a tragédia bármikor megismétlődhet.
A lejtő
Közzétéve
egypercesek 
ez nem fikció.
nálunk hajszálra így történt
KedvelésKedvelés
Igazad van, ki is javítom a kategóriát.
Vallomásodat olvasva külön megborzongat az a fajta dekadens beteljesülés, hogy – most, hogy belegondolok – még én magam is láttam olyan munkádat, amire csak négyest tudnék adni.
KedvelésKedvelés
Ez mondhatni hétköznapi történet. Minden családban, az évtizedek egyikében megtörtént.
Úgy örülök, hogy nekem kimaradt.
KedvelésKedvelés
Suhm!
a munkám négyesre minősítésemre reagálok.
köszönöm!
🙂
(idővel kicsit átértékelődtek a dolgaim meg talán én magam is)
KedvelésKedvelés
Általános elsőben még nem voltak jegyeink, csak minősítések, s mivel elég jókat kaptam, a szüleim megleptek valami ajándékkal. Második osztályban, félévkor már voltak rosszabb jegyeim is (3-4-esek), amiért büntetést kaptam, a leszidás mellé mindenféle tévé- és kimenőmegvonásokat. Év végére javítottam mindent, amit apám egy “na, azért”-tel honorált.
A további teljesítményemet el lehet képzelni.
KedvelésKedvelés
Micsoda feszültség néhány sorban! Már a világvégét vizionáltam.
KedvelésKedvelés
Másik oldal: Gimi második osztály, év végi bizonyítvány, egy négyes testnevelésből, a többi ötös. Anyámnak egész évben nem volt ideje megkérdezni, hogy megy a suli, el volt foglalva azzal, hogy a válás után kiélvezze a második kamaszkorát. Azt reméltem örül majd, hogy nélküle is egész jól mennek a dolgok. Ja, hogy tesiből négyes lettél kislányom… Ez nagyon szégyen. Anyád lehet hogy kettes volt matekból, de testnevelésből mindig ötös – nevetett. És ennyit beszéltünk a bizonyítványról. Azért eltelt egy pár év, de ez egy egészen éles emlékem, és elhittem, hogy tényleg ciki. Hogy a kislabda-hajítás és a szekrényugrás nem megy jól…
KedvelésKedvelés