Az utóbbi napokban vagy háromszor hallottam a hüvelykujj-szabály kifejezést, és gondom van vele. Hogy a lényegest a lényegtelentől, a kicsit a nagytól, a jót a rossztól, a lefelét a felfelétől meg tudjuk különböztetni, ahhoz ökölszabályra van szükségünk. Hüvelykujjasokkal a rohadt életben nem vergődünk zöldágra, a körömszabály után kutatók létezéséről pedig szeretném azt gondolni, hogy lázálom csupán, ami épp most jutott eszembe.
Hát igen, ami magyarban ökölszabály, az angolban “rule of a thumb” 😛
Aki ezt szó szerint fordítja, az nincs tisztában a kifejezés jelentésével.
KedvelésKedvelés
Pedig sokszor élet-halál kérdése, hogy az öklön a hüvelykujj merrefelé fordul. 🙂
KedvelésKedvelés
Egyre több az ilyen, angolból átvett, félművelt faszkalapok által fordított kifejezés.
Némelyik vicces, pl. a vágóél technológia (cutting-edge technology).
KedvelésKedvelés
Egyébként – úgy tudom – ez a leggyakoribb módja a (magyar) nyelv változásának; pár száz éve a félrehallott, vagy pontatlanul leírt német szavak és kifejezések kerültek be így.
KedvelésKedvelés
amikor a parasztokat korholta németül az földesúr, hogy ezt vagy azt meg kell csinálni, meg kell történnie, akkor azt mondta, hogy “Esz iszt muszt zái.” Ebből lett a muszáj.
KedvelésKedvelés
A napokban láttam egy kávézó falán kiírva a “napszárította paradicsom” kifejezést, ami ha eredetiben (sundried) nézzük, az aszalt megfelelője. Kíváncsi lennék, ez esetben miért mellőzték a magyar megfelelőt…
KedvelésKedvelés
Kitűnő tanulmány az első kiadású ektivity játék, amiben német szószörnyedmények vannak magyratlanítva.
KedvelésKedvelés
tucatnév, egyébként a földesúr tudott németül?
KedvelésKedvelés
Nem, mert akkor azt mondta volna, hogy Es muß sein. 🙂 Egyébként jó példa, pont ilyesmire gondoltam.
KedvelésKedvelés
suhodminyák, pont ezért kérdeztem 🙂
KedvelésKedvelés