Nagyapám olyan sokáig élt, hogy még több mint tíz éve volt hátra, amikor egy televíziós stáb kereste fel, hogy a hosszú élet titkáról kérdezzék.
Miután beálltak a kamerákkal meg a fényekkel, egy fiatal riporter kérdezte túlzóan artikulálva, bántóan hangosan és az elhülyült véneknek járó „bácsi” megszólítással. Nagyapám intett neki a kezével, hogy ne folytassa, és intett a rendezőnek a szemével, hogy vigyék innen ezt az embert.
Másnap eljött hozzá ugyanaz a stáb egy másik riporterrel, aki tisztességesen meg tudta kérdezni, hogy nagyapám szerint mi a hosszú élet titka. Nagyapám azt válaszolta, hogy csak egyszer és egyféleképpen élt, ezért nincs összehasonlítási alapja, nem ismerheti a titkot, és azt javasolta, hogy – hacsak nincs valami különös, nagyapám szeme elől rejtett okuk rá – más idős embert se fárasszanak ilyen, minden érintett és minden gondolkodó ember számára kínosan alacsony színvonalú kérdéssel.
egypercesek 
A hosszú élet titka
Az egyik bulvárlap munkatársa, a népesség-nyilvántartóban kutakodva, ráakadt az ország legidősebb emberének lakcímére. Fel is kerekedett azonnal, hogy interjút készítsen az öreggel.
Amikor a háza elé ért, pont a tornácon lévő lócán üldögélt az öreg, előtte demizson, mellette félig telt borospohár.
– Adj’ Isten öregapám, ha szólíthatom így, látom kitűnő egészségnek örvend! Tudja-e, hogy maga Magyarország legidősebb embere?
– Há’ ha aszondják, akkor úgy is van!
– Elárulná, hogy mi a hosszú élet titka? Maga biztosan tudja, hiszen már százharmincöt éves!
– Tudod, fiam, a második világháború után…
– Igen, tudjuk, nehéz volt az újra kezdés, a romok eltakarítása, a családtagokkal való kapcsolatteremtés, de mi a hosszú élet titka?
– Há’ tudod, fiam, a második világháború után…
A riporter megint félbeszakítja:
– Tudjuk öreg, nem volt termés, nem voltak jószágok, amivel földet lehetett volna művelni, de elmesélné, mi a hosszú élet titka?
– Há’ azt akarom mondani, ha végre megengednéd, de mindég félbeszakítol. A második világháború után, mivel a mi házunk leégett, oda veszett minden papírunk. Meghaltak a szüleim, egyedül voltam gyerek, a nagyapámék vettek magukhoz. Rövid időn belül meghalt a nagyapám is.
Azóta az Ő személyi igazolványával élek!
KedvelésKedvelés