Etikett

Én azokat az illemszabályokat tudom lelki békém fenntartása mellett alkalmazni, amikről tudom, hogy van értelmük. Például azért nem nyalom le a teáskanalat kevergetés után, mert a forró kanálról párolgó bármily parányi mennyiségű nyál gőze is azt a gyerekkori szomorú emlékképet idézi fel bennem, amikor a zsúfolt nyári vonatozások alkalmával a felhevült ablakokra ennél jóval jelentősebb mennyiségben, csoportosan felköpdösött nyál szaga fojtogatta az utazóközönséget.

Etikett” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Én sem állítanám, hogy sokszor szaladtam bele ilyesmibe, de az a kevés bevésődött.

    Egyébként ha jól tudom, valami rövidebb / közvetlenebb / vaskosabb beidegzettség miatt a szagok emléke mélyebben be tud épülni az ember emlékezetébe, mint másfajta ingereké.

    Szerintem mindenki egész pontosan fel tud idézni bizonyos illatokat pl. a korai gyerekkorából, amik mondjuk egy komplett helyzettel vagy képpel együtt jönnek elő. Nekem pl. van egy illat az orromban, amit bármikor fel tudok idézni, ha a Jamie(?) és a csodalámpa című sorozatra gondolok. Valami gombás rántottát ehettem egyszer közben.

    Kedvelés

  2. Igen, így van. Nekem a felhasogatott nedves fa és a kicsit ázott fagombás kéreg illata a nagymamámat juttatja mindig eszembe. Amikor a sufniból vittük be a kályhába a tüzelőt.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Ismeretlen_35729 bejegyzéshez Kilépés a válaszból