Két többé-kevésbé rendszeres utasom mellé beülhetne egy pszichológiahallgató megnézni, hogy lesz a baj. Reggelente egy nagymama kíséri el a kisunokáját az egyébként sétatávra lévő iskolába. Azaz taxit hív.
A nő valamivel százhatvan centi alatt van, hangja érdes, akcentusa spanyol, haja drót, bőre pergamen és úgy van kifestve, hogy az még épp nem ijesztő. Annyira szikkadt, inas, hogy felteszem, konzerválta magát, és ebben az állapotában már örökké fog élni.
Az unokája puhatestű, apródfrizurás sörösüveg tompa tekintettel, a reggeli morzsáját épp megtartó kappanbajusz-kezdeménnyel, szinte napról napra látni, ahogy egyre nagyobbra nő.
Minden reggel azonos menetrend szerint zajlik. Gondolom, hogy még a lakásban könyörög egy kicsit a srác, hogy a nagyanyja ne kísérje el, de hasztalan. Kilép hát az ajtón, időnként köszön is, és beül. Másodpercekkel később jön a nagyi, és ő is beszáll a gyerek táskájával együtt.
Út közben apróságokról beszélgetnek. A nő mindig spanyolul kezdi, a fiú angolul válaszol, és borzasztóan feszült. Aztán megkéri, vagy költői kérdésbe bújtatva szólítja fel nagyanyját, hogy beszéljen ő is angolul.
Megérkezéskor a gyerek hol könyörögve kéri nagyanyját, hogy maradjon az autóban, hol durván utasítja. Az eredmény mindig azonos: nagyiról lepereg a dolog, és végül, amikor a srác már majdnem a kapunál tart, utána rohan, és megigazítja a gallérját, vagy utána visz valami papírt, vagy tesz bármit, ami a fiú kortársai előtti teljes megsemmisítését eredményezi.
Még én is látom a kocsiból, ahogy a lányok, miközben folyamatosan semmibe veszik a nagyra nőtt apródot, a nagyszülő akciójakor azért ezt épp csak egy pillanatra felfüggesztik, és mély megvetést sugároznak felé. Mint akit ki kellett herélni, mert képtelen volt felmászni a kötélre.
Amikor először vittem őket hazafelé, és a srác – érzelmesebb pillanataiban spanyolra váltva – arról panaszkodott, hogy szívatják a többiek, szinte hátrafordultam, hogy első lépésként szabadulj meg az apródfrizurádtól, te szerencsétlen, aztán adrenalinra vagy legalább intravénásan beadott koffeinre lesz szükséged, de ma már látom, hogy itt a nagymamának kellene meghalnia ahhoz, hogy a gyerek számára legyen remény. Márpedig a nagymama nem fog meghalni.
egypercesek 
Bizonyára így van. A nagyinak kell meghalnia.
Később meg majd az anyjának, a feleségének, a főnökének, a gyerekének, a szomszédjának, a kell meghalnia, mikor melyik ellen nem lesz képes az önérvényesítésre.
Vagy a taxisnak.
KedvelésKedvelés
Szép mese volt. Még néhány ezer hasonló, és kezdőnek mondhatod magad. Azért nagyon ne reménykedj, nem leszel kötelező tananyag Ady mellett.
KedvelésKedvelés
Látom kirakták a trolletetôt 😉
KedvelésKedvelés
Sajnos ilyen a pszichológia. Az emberek 99%-a nem érti meg.
KedvelésKedvelés
Ha nem is azonos, de hasonló szitukat én is látok a környezetemben. Elszomorító 😦
KedvelésKedvelés
@polyvinyl: Szerintem nem egy csónakban evezünk. Akárhogy is, a taxis halála nem ooldana meg semmit, sőt, még a vészharangot se lenne, ki kongassa.
KedvelésKedvelés
Meg kene oldani, hogy nagymama ne kapcsolja be biztosagi ovet, aztan egy hirtelen fekezes, utkozes, es mar repul is ki a szelvedon.
Vagy pedig baltaval elintezni.
KedvelésKedvelés
A sztori megértéséhez hiányzik az a minimum információ, hogy milyen korosztályú a kisunoka. A taxi nyilván tudja: az olvasó viszont nem.
KedvelésKedvelés
@32FNewYork: nő a bajusz, szóval már tini, gondolom.
KedvelésKedvelés
@zizi77: Ja, valami fogódzót tényleg nyújt, én első olvasásra szimbolikusra vettem a jelzőkavalkád között, de helyezzük el akkor kb. 13-14 évesnek. Nos ebben a korban már illene elküldenie az ilyen nagymamát rendesen a p*csába. Ha ennyire nem ért a szép szóból.
KedvelésKedvelés
Végső megoldás a halál…
Ismerős a szitu, nekem az apám ilyen. Gügyögve beszél a 22 éves lányomhoz, gügyög a kutyával. Maga körül az összes rokon, családtag életét végképp tönkretette, gyerek, unoka, feleség, családok mentek szét miatta, mindenki utálja. Kibírhatatlan, idegesítő, kötekedő és infantilis.
KedvelésKedvelés
Én is 13-14 környékére tippelném.
KedvelésKedvelés
@32FNewYork: belegondolva, akár 5 éves is lehet, mert spanyol. Még a kislányoknak is nő már akkor a bajusza. 🙂 hú, de gonosz vagyok!
KedvelésKedvelés
Kurva komoly dolog a mérgező rokon. Az én családomban a nagynénik, nagybácsik ilyenek. Egyszerűen vérig sértődnek, ha valaki máshogy gondol valamit. Megmérgeznek minden családot maguk körül. Főleg azok veszélyesek, akiknek nincs saját családjuk, így mérhetetlen embergyűlölettel és kimeríthetetlen időkerettel rendelkeznek a szarkeverésükhöz, mert magányukban rátelepednek mások gyerekeire, kritizálják a gyereknevelésüket, párválasztásukat, minden lehetséges téren uralkodnak rokonaikon, passzív-agresszív módon provokálnak, sértődnek, áskálódnak. És a végső érv a mártírkodás: én ezt miattatok csinálom, értetek áldozom fel a szabadidőmet, mennyit dolgoztam én ezzel, hogy lehettek ilyen hálátlanok.
Az ilyen rokonság esetén a távolság lehet a legjobb megoldás. Vagy egy jó ajtócsapkodós, picsába elküldős veszekedés. Utána évekig nem jönnek.
A posztban szereplő nagymama jó úton halad a kis puhatestű fiú tönkretételében.
KedvelésKedvelés
bármiféle pszichés zavarrral küzdő rokonnal műxik a dolog, a leválás egy fájdalommentes procedura ha mindkét fél akarja, de ha adomináns szülőegyed nem, az egy sose gyógyuló akut konfliktushelyzetbe torkollik, ahol az egyik fél nyer valamit de mindkét fél szenved, illetve van az ilyen beletörődő megoldás, ahol az egyik fél érzik, h gebasz van, de kilépni meg nem tud.
A probléma hosszútávú megoldása nyilván a majomszeretettel ragaszkodó szülő halálával oldódik meg, de kiafasz ér rá harmicéves koráig várni arra, h megujjazhassa az első kis barátnőjét, he?
KedvelésKedvelés
@Emmanuel Goldstein: Megujjazni?! A nagymama ebbe halála után is külön belepusztulna, és ennek megfelelő tartalmú álmot küldene a kis hálátlan szemére. Nehogymár.
KedvelésKedvelés
@suhodminyák: előre felkészíti, hogy se nem jó, se nem illedelmes és különben is, grószmuter is szűz még kéremszépen, de legalábbis majdnem, sőt, tessék megkérdezni a nagytatát!
KedvelésKedvelés
Szegény gyerek, borzasztó az ilyen rokon, de láttam rosszabbat is.
KedvelésKedvelés
Láttam én is ehhez hasonlót, sőt, rosszabbat is. Sajnos a hülye szülők ellen semmit sem lehet tenni, mert joguk van hülyének lenni, és tönkretenni a gyerekük életét. Mire megoldódik a helyzet, jellemzően az illető halálával vagy elzavarásával, addigra általában késő. Felnőttkorban ezt már nem lehet helyrehozni.
KedvelésKedvelés
Mindenkit meg kell ölni: a nagymamát méreggel, a szülőket késsel, az iskolatársakat uzival, a taxist úthengerrel. Az angolul beszélő gyereket meg kell tanítani magyarul, majd edzőkemencében meg kell edzeni, hogy edzett legyen.
KedvelésKedvelés
@tobias2: jó neked, sose láttál még ijjet, mi?
hehe
KedvelésKedvelés
Tudjátok mit? Őrültem volna, ha lett volna legalább egy ilyen nagymamam, és az apám 22 évesen is gugyogne hozzam, nem 9 évesen kell a temetésére mennem. Barmok.
KedvelésKedvelés
@Annie Oakley: és a családodat ért tragédia milyen szinten áll párhuzamban azzal a pszichológiai fenoménnel, mikor egy szülő nem tudja rendesen ejátszani a szerepét és ezzel tönkreteszi mások életét?
KedvelésKedvelés
@Emmanuel Goldstein: Világos, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve, s az is igaz, hogy az ilyen rokon nagyon sok kárt okozhat. Csakhogy arról beszéltem, hogy – legalábbis jóindulattal értelmezve az esetet – a nagymamát nem feltétlenül rossz szándék vezérelte, még ha kárt is okozott. Ezért a nagymama vagy az ilyen rokon halálát kívánni meglehetősen morbid. Ja, ha a pusztán a következmények alapján ítéljük meg az emberi cselekvéseket, akkor lehet, hogy holnap, a te vagy az én, esetleg egy harmadik ember cselekedetei válhatnak károssá, s akkor – ha következetesek akartok maradni – ránk kell majd halált kérni.
KedvelésKedvelés
@Annie Oakley: ő,ja, nyilván morbid, sőt, hű,nem politkorrekt és a krisztusi elvekkel is sezmbemegy, nadehát, ismerve ilyen szitukat, mi más hoz feloldozást egy ilyen konfliktusban?
monnyuk nekem tökmindegy, csak vmikor tanultam pszichológiát, sok illúzióm nincs az emberi kapcsolatokat illetően, de ez legyen az én nyomorom 🙂
KedvelésKedvelés
@Annie Oakley: Amúgy nem volt szó megölésről. Arról volt szó, hogy a nagymama nem fog megváltozni és/vagy változtatni a beidegződésein, azaz a gyerek ezt fogja kapni, amíg együtt élnek, és jó eséllyel – más eszközökkel persze – utána is.
KedvelésKedvelés